2015. szeptember 28., hétfő

Dera-szurdok vízzel, hóval és víz nélkül

A "dera" szó rést, szakadékot jelent szerb nyelven, legalábbis a Wikipédia szerint. Kedves blogolvasóm inkább arra szavaz, hogy a név kun eredetű és patakot jelent. Mindenesetre a Pilis legnagyobb folyója vájta a sziklákba ez a szurdokvölgyet. A Google térképen Kovács-patakként lehet rá találni, de a helyiek Dera-pataknak hívják ma is ezt a vízfolyamot. Már ha nevezhetjük egyáltalán vízfolyamnak. Amikor szeptemberben ott jártam ugyanis egy csepp nem sok, annyi víz sem folyt a szurdokmederben.
Csak a simára koptatott gyönyörű fehér mészkősziklák virítottak a sötét lombkoronák alatt, éles kontrasztot alkotva a zöld mohás kőtömbökkel.  Mint egyik blogolvasóm említette, a meder alatt egy barlang van, ezért csak hóolvadáskor, vagy különlegesen sok csapadék hullásakor van víz a patakban. Így aztán a tél végi nagy esőzések után eszembe jutott, hátha most megnézhetem, hogyan csiszolja tovább a víz ereje a medret! Sikerült kétszer is csaknem ugyanabból a pozícióból képet készítenem:


Folyó a nagy kanyarban vízzel (tavasszal) és víz nélkül (ősszel).


A patakon több helyen barátságos fahidak vezetnek át, hozzájárulva az erdő romantikus hangulatához. 2010-es nagy esőzések során megvadult patak hordalékai izzé-porrá törték a hidakat, azóta szépen újjáépítették őket.
 
A szurdok bejárata Pilisszentkeresztről Pomáz felé haladva a falu határában jobb kéz felé található. Aszfaltút vezet a szépen kialakított pihenőhöz, ahol parkoló, tűzrakóhelyek, tisztás várja a látogatókat.  Egykori víztározó? fürdő?  falai is megtalálhatóak a közelben.
Innen a kék jelzés vezet át a szurdokon, mely kb. fél óra alatt kényelmesen bejárható.
Érdemes innen, alulról indulni, főleg esőzések után, ugyanis a gyorsan lezúduló  folyó így nyújtja a legszebb látványt.
 Ahogy közeledünk az első nagyobb vízeséshez, úgy válik egyre hangosabbá a víz morajlása.  
 Végül csodálatos örvénylő-csapkodó vízzuhatagot képez a kiálló fehér-türkiz mészköveken.


A völgy vége felé elcsendesedik a víz folyása, szelíden kanyarog a fák és a sziklák között.

200 m szintemelkedéssel érhetjük el Pilisszentkereszten a szurdok végét.Itt egy kisebb duzzasztó található, még szárazság idején is van benne némi víz.
Ősszel csendesen csordogált a víz a duzzasztó tetejéről, áradáskor azonban vad kavarodással vetette le magát alá, az alig 1 méteres lépcsőről:

Mielőtt kiérnénk az erdőből egy elhagyott mészégető kemence romjai mellett haladunk el.  Olyan mint egy elhagyott azték templom: teljesen benőtte a "dzsungel".
A völgy anyaga dachsteini mészkő, kialakulása a felső triász idejére tehető. Sekély tengerekben, tengerparti síkságokon keletkezett. Általában 3 jellegzetes kőzettípus szabályos ismétlődése jellemzi. A legalsó, kb. 1m vastag réteg a néhány méter mély vízben keletkezett, felette kb 10 cm vastag vöröses réteg jelzi, hogy rövid ideig szárazra került a terület, majd árapály síkságon miliméteres lemezekből felépülő 45 cm vastag sztromatolit réteg következik. Ezután ismét a sekély tengerekben létrejött mészkő vastag padja következik, állítólag szív alakú Megalodus kagylók maradványaival. Én sajnos ilyeneket nem találtam. 
A völgyre merőlegesen is kialakultak törések, a kőzet felaprózódott. A réseken feláramló vízből kalcit ásvány vált ki, mely kitöltötte a repedéseket. Később a mészkő kioldódott a kőzetekből, helyét sajtszerű lyukak jelzik.
A karsztosodás során kisebb-nagyobb üregek alakultak ki, a Szurdok-völgy talpa alatt 10-12 m-rel barlang is kialakult.
Itt, a barlang mellett érdemes felkapaszkodni a szurdok tetejére, és sziklák csúcsa mellett kanyargó kis ösvényen visszatérni a völgy aljához.


 A völgy hangulatához az oldalfalba és a sziklákba  kapaszkodó  fák  mohás gyökérzete, 
a nagyvirágú hóvirágok bólogató kelyhei, valamint a sziklák réseiből is kibúvó keltikék járulnak hozzá.





2015. szeptember 21., hétfő

Remete-szurdok barlangjai

Erdei sétáim során a Pilisben több helyen is láttam kiírva a tájékoztató táblákra, hogy a helyet dachsteini mészkő építi fel. Így van ez  a Remete-hegy és a Hosszúerdő-hegy esetében is, vagy említhetném a Dera-szurdokot, de mint ahogy utána olvastam számos barlang keletkezett a Pilisben dachsteini mészkőben hévízes működés, karsztosodás következtében.
A hegységrögök a földtörténet középső és a felső triász időszakában sokszor szigetként álltak ki a tengerekből, majd a rétegmozgások következtében rengeteg törés keletkezett bennük, tektonikusan feldarabolt, törésvonalakkal behálózott rögökké váltak.
A Remete-szurdok kialakulása során a völgy mélyülése és a sziklák kiemelkedése egyidejűleg történt, így a patak folyamatosan vágódott be a kőzetbe. A Remete-hegy déli oldalán több barlang is található, melyek ősrégészeti, őslénytani és paleoklimatológiai leleteikről nevezetesek.
A szurdok kialakulását  a gyors kiemelkedések és a viszonylag rövid nyugalmi szakaszok jellemezték, ezért nagyobb üregek nem tudtak kialakulni, a környék barlangjai rövidek.

Remete-barlang 

A barlang egyetlen  hatalmas belső teremből áll, viszonylag széles bejárattal rendelkezik, ez van a legközelebb a völgyhöz (10-12 m magasan), tehát ez a legfiatalabb barlang.  A barlangban ásatásokat is végeztek, és a talált leletek alapján megállapíthatjuk, hogy a középső kőkorszaktól kezdve folyamatosan éltek itt emberek. Továbbá előkerültek barlangi medve, szarvas, ősbivaly és ősorrszarvú csontmaradványa is.
II. József uralkodása idején pálos remete élt itt, róla nevezték el a barlangot és a vidéket is.
 
Karsztosodás nyomai a bejárat fölött - vagy barlangi szörny tette kiszáradni az ijesztgetős arcát :)

Remete-hegyi kőfülke

Ez a barlang már messziről, a főútról is látszik, látszólag hatalmas bejárat ásít a hegy közepe tájékán. Valójában a magassága nagyobb, mint teljes mélysége. Egy félbemaradt forrásbarlangról van szó, melynek kimeneti nyílása leomlott, innen a csalóka hatalmas bejárat. A kutatások során 5000 db 70 fajhoz tartozó csontmaradványt találtak a barlangban (csigák, gyíkok, pockok, madarak, békák...).

Hétlyuk-zsomboly

A Budai-hegység egyetlen zsombolyrendszere. Bevallom igen mókásnak találtam a zsomboly szót, nem tudtam mit jelent, hát utána néztem: függőleges bejáratú barlangot/barlangrendszert jelent. Bejárásuk általában nagy szakértelmet igényel, mivel a barlangba csak kötéllel lehet lejutni, általában egy mély, sötét üregbe ereszkedik le a barlangász.
A Hétlyuk-zsomboly esetében  több függőleges kürtő tátong az ég felé, de jól látni a barlang alját.
Az egyik nyílásnál kényelmesen le is tudtam ereszkedni a mélybe, mindenféle kötél nélkül is. Bár kutyám nem nagyon akart követni, megállt az egyik magasabb "lépcső" tetején, úgy kellett leemelni. Pedig odakint rendkívül meleg volt, a barlang hűvöse csábítóan hatott.
Kb 3 méteres mélységbe ereszkedtem le, ide négy oldalról dőlt be a fény a mennyezetről. 
Az egyik sarokból ijesztő sötétség tátongott felém,  újabb kürtő indult a mélybe. Ide már nem mertem lemászni, ami igen helyes döntés volt, mint kiderült 17 m mély a kürtő. A neve is ijesztő, ámde igen találó: Feneketlen-zsomboly. Bejárása barlangi gyakorlatot igényel.
Tetszett a barlang oldalának mintázata, telis-tele volt ráncokkal, mint a nagyon öreg emberek arca.


A speciális mikroklímának köszönhetően számtalan mohafaj,  több páfrányfaj is megtalálható itt. A képen az aranyos fodorka  látható.

2015. szeptember 20., vasárnap

Szeptemberi Tisza-tó

Nyáriasan forró napsütéssel, de már őszi színekkel fogadott minket a Tisza-tó. Egy kenuzós, kirándulós, evezős napot gondoltunk ki a lányommal, és természetesen vittük magunkkal a kutyát is. 
Azt terveztük, hogy  a szokásos menetrendnek megfelelően bejárjuk a Tiszavirág ártéri sétautat, meglátogatjuk  a Pákász-tanösvényt, csónakázunk egyet a Göbe-tavon, majd kenuzunk is egyet valahol. Így hát Tiszafüredről elsétáltunk a Szabics kikötőig.
A víztükröt sok helyen teljesen benőtte a vízi növényzet, szinte csak a csónakok vágta ösvények csillogtak kéken.
Leginkább a rucaöröme takarta a tófelszínt, mely gyökérzet és virág nélküli (spórával szaporodik) vízen lebegő páfrányféle.
Olyan sűrű szőnyeget alkotott, hogy kutyám azt gondolta szilárd talajra ugrik, így amikor a stégről belevetette magát a zöldbe, meglepve tapasztalta, hogy teljesen elsüllyedt.  Ha tudta volna, hogy vízbe ugrik, nem került volna feje a víz alá. Döbbenten evickélt kifelé, majd beletörődve a világ furcsaságaiba, vidáman ugrándozott a vízbe a békák után.
A Szabics kikötöből átvitettük magunkat motorcsónakkal szemközti sétaútra. Azért is szeretem ezt a helyet, mert ide alig jön át ember, most is egyedül voltunk a szigeten. Dézi ahova csak tudott bemászott, hatalmas tündérrózsa levelek között kergette a békákat.
A Göbe-tónál újra vízre szálltunk, beeveztünk a  tó közepére. Lágyan fújt a szél, de szerencsére találtunk egy olyan részt, ahol a sok vízinövény miatt meg sem mozdult a csónak.
Élveztük a víz ringatását, a nap simogatását, a csöndes egyedüllétet. Beszélgettünk, fotóztunk és teljesen elfelejtkeztünk az időről. 
A tündérrózsa levelei ilyenkor ősszel összepöndörödik, ahogy fújja a szél igen változatos formát ölt. Hihetetlen formagazdagsága magával ragadott.



 
 A sulyom vörösen világít a sötét víztükörből.
 Közönséges rence apró virágai tükröződnek  a mozdulatlan vízfelszínen.
Teljesen feltöltődve, energiával telve arra eszméltünk, hogy elszaladt az idő, sötétedik. Kievickéltünk a vízinövények fogságából, és hagytuk hogy a szél a part felé sodorjon minket. Mintha mágnessel húzta volna valaki a csónakot, alig néhány evezőcsapás kellett csak, hogy a megfelelő helyre parkoljuk a csónakot. Mivel későre járt, még a  kenuzás is elmaradt, sportos hétvégéből szép nyugis láblógatós nap kerekedett.  Meg is szavaztunk magunknak egy kiadós vacsit a parti vendéglőben.