2015. március 19., csütörtök

Beliczay-sziget széltében-hosszában

Sáfrányt szeretnék fotózni.
Informátorom szerint, a Beliczay-szigeten van sáfrány. Erősen elcsodálkoztam, lévén évek óta havonta többször járok oda sétálni, fotózni, hogyhogy eddig még nem vettem észre? Igaz rendszerint egyszerre  a szigetnek csak kb. harmadát járom be, hol ezt, hol azt. 
Így hát elhatároztam, hogy most végigmegyek az egyik végétől a másikig. Ha van itt sáfrány, én megtalálom!
A sziget északi csücskében a partot főleg üres kagylóhéjak és uszadékfák borítják. Jelenleg sáros, süppedékes a talaj, nemrég még víz alatt lehetett. A parti fák, mint fésű fogai fogták meg a letört gallyakat. Az elvonuló ár szép rendbe, egy erővonal mentén helyezte el az ágakat.
Hamarosan megváltozik a part hangulata. Mintha óriások dobálóztak volna a kövekkel.
Kiszáradt alkalmi tómeder az  öreg tölgy szomszédságában.
Kis belső tó a fák börtönében. Korábban készült képek erről a környékről:>>
Parti őrház maradványai.
Az őrház után a szigetet kettévágja a Dunába ömlő kis patak. Mindezidáig nem sok virágot lehetett látni, fű is csak elvétve akadt. Hanem a patakon átkelve valóságos virágözön fogadja a látogatót.
Az odvas keltike sárga és fehér virágai között csillagvirágok tömege.
Még harmatos a reggel, szépen csillognak a vízcseppek a fűszálakon.


Az én kedvenceim azonban nem a harmatos virágos rét lakói, hanem a kusza aljnövényzetből előbukkanó kis virágok.




Végigsétáltam a virágtenger mellett, elértem az artézi forrás táplálta gőzölgő patakot. Szokatlan látvány fogadott: a víz nem gőzölgött, pedig korán volt még, ilyenkor dolga lenne ez a fizika törvényei szerint. A patakban azonban alig volt víz. Mint utóbb megtudtam, a sziget bejáratánál lévő fürdő bezárt, és elzárta az ártezi kutat is. Talán ezért nincs víz a mederben, és nem is gőzölgött.
Ilyen lenne a kis patak, ha nem száradt volna ki: Egy év a szigeten - 2. rész
Elgondolkodva baktattam tovább. Ahogy sétáltam egyszercsak két hatalmas őzet pillantottam meg az erdőben. Engem figyeltek. Megálltam, én meg őket figyeltem. Lassan elővettem a gépem, és drukkoltam, ne pont most kerüljön elő a kutyám valahonnan. Előkerült. Épp az őzek haladási iránya felől közeledett, boldogan lóbált kilógó nyelve a nyaka körül. Az őzeket nem vette észre, kérdőn állt meg mellettem. Az őzek, mintha csak erre vártak volna, már el is tűntek abban az irányban, ahonnan a kutyám érkezett. 
Kiszáradt folyómeder. Itt télen combig érő víz volt. Íme néhány korábbi kép a helyről: Be(fa)rácsozva
Vajon ki gondolta, hogy így igazán idilli az erdei hangulat?

Az öreg erdő szélén friss telepítésű erdősáv húzódik. Rengeteg csillagvirág, salátaboglárka, méhek és lepkék
A sziget végén a régi téglagyár romja láthatók: Egy korábbi bejegyzés a téglagyárról: Érdi téglagyár romjai
A téglagyár mögött húzódik a kakukk-hegyi természetvédelmi terület. A téglagyár mellett egy kis út vezet a magasba, érdemes felmászni, páratlan panoráma fogad felülről.  A Sánc-hegyre felmásztam ugyan, de azt már nem sétáltam végig. Íme egy régebbi beszámoló: Sánc-hegy
Sáfrányt nem találtam, helyette viszont volt hajnali madárfütty, ártéri erdő, harmatos rét, virágos erdőalj méhekkel, és napos rét lepkékkel, béke és nyugalom. Ez a sziget igazán változatos, és igazi gyönyörűség!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése