2014. május 31., szombat

Kápolna a Borostyán-kútnál

A hagyomány szerint a béli monostort alapító Szent Günther és a később vértanúhalált halt Szent Gellért is e hely közelében töltött remeteségben néhány évet. A község tisztelettel őrzi a két szent legendáját.
Először 1826-ban emeltek az emlékhelyen kápolnát, amelyet a 19. század végén a ma álló épület váltott fel. Ekkor készült a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával.
Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba.

A medence közepén dombormű eleveníti fel Szent Gellért e helyhez kötődő legendáját, valamint emlékét egy szintén Szent Gellértet és egy szarvasborjút ábrázoló szobor is őrzi, amely Opra Szabó István zirci szobrászművész alkotása.
A kápolna mellett lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária szobor került. A szájhagyomány szerint e barlang lehetett a remeteség helye.

A kápolna környékét a falu összefogásával állították helyre 1996-ban, ekkor duzzasztották tavacskává a források vizét, s alakították ki a parton a pihenőparkot. A padok háttámlájára az adományozók nevét vésték fel.
Forrás: http://www.bakonybel.hu/borostyanvallasi/

Hubertlaki-tó a Bakonyban

Egy facebook bejegyzésben találtam rá a helyre (lám-lám, mi mindenre jó az fb). Megláttam egy igen különös képet, a tó vizéből ijesztően kimeredő fák csonkjaival. Nini, hisz ez olyan, mint a Gyilkos-tó Erdélyben! Kiderült, hogy nem kell hozzá olyen messzire menni, hiszen itt van a Bakonyban, és még senki sem lett benne öngyilkos (A Gyilkos-tó állítólag ezért kapta a nevét). 
Rögtön fel is vettük a bakancslistánkra a lányommal, és már csak pár hónapot kellett várni, amíg meg is tudtuk valósítani a tervet. Utána olvastam, hol is található pontosan ez a hely, és egészen Bakonybélig az Odvas-kő hotel parkolójáig minden gond nélkül eltaláltunk. Innen - ezt jó előre megnéztem a kék kereszt jelzésű túraúton 3,3 km-es könnyű séta a tó. Az kb. 1 óra, ha megállok minden bokorban fotózni.  Mivel mindketten "remekül" tájékozódunk, ezért a telefonom internetjét gondoltam segítségül hívni a túra során. Nos ahogy beértünk az erdőbe rögtön elfogyott az internet, sehol egy térerő. A piros kereszt jelzés mutatott jobbra is és balra is. Rövid töprengés után balra fordultunk a falu felé, majd negyed óra múlva az az érzésem támadt, hogy nem ez a helyes irány, úgyhogy visszafordultunk. 
Békésen bandukoltunk a gyönyörű bükkerdőben. Csodálatos béke és madárcsicsergés fogadott a fák között, sehol a város zaja, ami még a Pest környéki erdőkben sem küszöbölhető ki teljesen. A hosszú törzsű lombos fák közé alig sütött be nap. Aljnövényzetet nem is igen látni ebben az erdőben, esetleg néhol egy-egy páfrány bukkan elő.
Többször is útelágazáshoz értünk, de szerencsére mindig megtaláltuk a jelzést, bár sokszor néhány méterrel az elágazás után festették fel. Hamarosan elértük a csúcsot, 3 szoros útelágazás fogadott minket, és sehol egy jelzés! Kénytelenek voltunk a megérzésünkre hagyatkozni. Mivel az balra vitt volna engem, ezért a középső úton, egyenesen indultunk. Bizonytalanul néztünk egymásra, de úgy logikáztam, hogy a tónak lefele kell lennie, mivel egy mesterségesen felduzzasztott tavacskáról van szó, és völgy fáit árasztották el a patakok vizével.  Egyszercsak a lányom felrikkantott! Ott a kiírás!
Úgy látszik más is megelégelte a bolyongást, és gondolt  ránk. Nos ez kedves tőle. A távolból már gyerekzsivajt is hallottunk, úgyhogy belőttük az irányt, és mentünk. Megvártuk, míg az óvodások távoznak, így teljes csendben közelítettük meg a tavat. 
Ez a látvány fogadott minket:
Az elárasztott fák csonkjai ijesztően meredeznek ki a vízből.
Varázslatos hely ez! Egy darabig csak álltunk, és csodáltuk, aztán nekiláttam megkeresni a megfelelő szöget, ahonnan fotózható a tó. Vize állítólag nagyon tiszta, még a gőte is megél benne egyes Internetes források szerint. Gőtét ugyan nem láttunk, de ebihalak egész rajai úsztak a vízben hosszú tömött sorokban.



Néha szél borzolta a víz felszínét, de csendes volt az idő, többnyire tökéletes tükörképekben gyönyörködhettek a növények. 

.
A tó felszínét félig békaszőlő borította. Az erős napfényben ezüstösen csillogott a levele.

A tavat körülvevő árnyékban lévő fák sötét háttere előtt szépen kiemelkedik a csonkok tetjén kihajtó növények friss levélzöldje. Nem tudtam betelni a látvánnyal.
Elindultunk, hogy körbejárjuk a tavat.
Ahogy azt a neten olvastam, a közelben állt egykoron Eszterházy-gróf emeletes vadászkastélya, amely ugyan leégett, de a helyén ma kulcsosház áll. Gondoltam hátha megtaláljuk azt is, bár fogalmam sem volt róla merre is lehet a tóhoz képest.
Ez nem is olyan egyszerű játék, mivel körös - körül erdő veszi körbe, az átellenes végén pedig egy elmocsarasodott terület található. Jelenleg derékig érő sás, gyékény, csalán, és egyéb, számomra ismeretlen növény veszi körbe, de találtam itt bíbor kosbor leveleket is.
 Hatalmas földgömbön néhol hatalmas fűcsomó csücsült, ezt nagyon mulatságosnak találtam.

Ahogy körbeértünk a tó körül ismét hangos gyerekhangok verték fel a tó csendjét. Sorban fedezték fel a tóban látható látnivalókat, a vízisiklót, ebihalakat, molnárkákat, még piócát is kiáltott valaki, mire mind odaözönlöttek, mert látni akarták a kis jószágot. Szerencsére a vízbe csak egyvalaki esett bele, mire hirtelen ijedt csend lett, majd kacagás. Mindezt a tanító nénik rezignált nyugalommal vették tudomásul. Minden tekintetben színessé varázsolták a tájat.
Miután a gyerekcsapat távozott itt volt az ideje egy kis falatozásnak és déli pihenőnek. Nem is kerestük tovább az erdészházat, leheveredtünk a fűre, és élveztük a nap simogató melegét. A kutya gyakorlatilag kinézte a szánkból a falatot, ezért kapott ő is belőle, mindezt úgy hálálta meg, hogy amikor leheveredtünk aludni, hatalmas fadarabokat hordott a hasunkra, biztatva minket, hogy inkább dobáljuk neki.
A tó - egyes netes források szerint - a több, mint ezer éve a vadászok védőszentjeként tisztelt Szent Hubertushoz kötődik (Talán a leégett vadászkastély miatt). Nem nagyon látom az összefüggést, de a sztori jó, úgyhogy ide másolom. " A likőrről ismert Hubertus 658-ban született hercegi családban. A mai Belgium területén (akkoriban neustrieni hercegség), megismerkedett Héristallal a kor egyik legféktelenebb vadászával, kitől e szenvedélyt átvette. Illetve itt megismerte élete szerelmét is, későbbi feleségét, aki a gyermekük születésekor gyermekágyi lázban elhunyt. A  herceg az eseményt féktelen vadászatokkal és tivornyázásokkal próbálta feledni. A hercegi sarj nagypénteken, egy vadászat alkalmával fénylő keresztet pillantott meg egy gyönyörű szarvas agancsai között. E jel hatására megtért, előbb remete, majd pap, végül pedig püspök lett, akit már a X. században a vadászok védőszentjévé választottak."

Megközelítés:
A Bakonybél-Pápa között futó úton, az Odvaskő pihenőtől 200 méterre található az Emil-rét (3.5 km Bakonybéltől). Innen indulva a K+ jelzést követve először a Molnár-kút árok hangulatos rétekkel ki-kinyíló kis völgyén halad az út, majd a jelzést követve egy csodaszép bükkös erdőben, szelíd emelkedők és lejtők leküzdése után érkezünk egy elágazáshoz (a Hubertlak előtt kb.200 méterrel), innen balra további 300 m megtétele után egy jelöletlen erdei úton érjük el a tavat. 

2014. május 29., csütörtök

Fót - telefon blendéjén keresztül

Az úgy történt, hogy lányommal és a barátjával Fótra utaztunk egy kis városnézéssel egybekötött kikapcsolódásra. Természetesen vittem a fényképezőgépemet, ám amikor az első képet el akartam kattintani, a gépem egy üzenetet küldött, miszerint a kártya írásvédett, helyezzem a csúszkát look állásba. Semmi gond, gondoltam, kivettem a kártyát és... egyáltalán nem találtam a csúszkát, kiesett a kártyából. Sebaj, van másik! Behelyeztem, kattintanék, jön a barátságtalan üzenet: "a kártya írásvédett, helyezze a csúszkát look állásba!" A tartalék kártyából is kiesett az a kis pöcök. Mindenféle kreatív megoldáson gondolkodtam, mint pl. egy celluxszal leragasztani a rést, de közben kinyitott a közeli fotós bolt. Itt azzal biztattak minket, hogy holnapra meg is érkezik a kártya, ha most megrendeljük. Kösz.
Felhagytam a bosszankodással, végülis az élmény mindenképp élmény. Így történt hát, hogy teszteltem telefonom képkészítő képességeit.
Nagyon furcsa volt, hogy fotózáskor nem volt miben kapaszkodni, a könnyű telefon mégis remegett a kezemben. Egész bizonytalannak éreztem az exponálást. 
Arra hamar rájöttem, hogy a telefon zoom-ja digitális zoom, jelentősen romlik  a képek minősége a használatával, így aztán csak adott képkivágással dolgozhattam.
A fóti katolikus templomot Károlyi István épített felesége számára. A templom tervezésére Ybl Miklóst kérte fel.  Valójában nem is egy, hanem két, egymás fölé épített templomból áll a négytornyos, háromhajós, monumentális építmény, melynek az alsó része családi sírboltként funkcionált.
Bélletes kapuboltozat. A kapu tetejének két oldalán Szent István és Szent László szobra.
Az épület  Ybl zsenialitásának köszönhetően már akkor a kiforrott romantika jegyeit mutatta, amikor Európában még csak a romantika hajnalán állt az építészet.

A templomkert 14 kis épületében a 14 stáció jeleneteit örökítették meg.

A templom után a Károlyi kastélyt és kertjét vettük célba.  Teljes szélességében csak nagyon távolról lehetett volna befogni a kastélyt, itt volt az ideje letesztelni a telefon panoráma készítő képességeit. Íme: 
A hatalmas park elején álló, barokk eredetű kastély Ybl Miklós által kapta mai, klasszicista stílusát.
A parkot 140 hektárnyi területen, az 1820-as években gróf Károlyi István hozta létre. Ez volt az első angol kert, amit megnyitottak a nagyközönség számára is. Az államosítást követően a park területe 35 hektárra zsugorodott és nagymértékben károsodott a mai napig is ritkaságokban bővelkedő park, hiszen több mint 250 száz évesnél idősebb fát, platánsort láthat az ide látogató. 


A kastélyban működik 1957 óta a Fóti Gyermekváros. A kastély parkja most is hangos gyerekzsivajjal volt tele. A parkban lakóépületek, Waldorf iskola és számtalan szocreál szobor rejtőzik. 


A kastélypark legszebb dísze a tó, melyt most a virágzó nyárfa fehér virágai terítettek be. Jól esik megpihenni a partján.
A gép nehezen birkózott meg a tájképekkel, egyetlen használható képet sem sikerült lőni, melyen látszana a tó különleges szépsége, és nyárfa szállongó virága, melytől olyan volta  táj, mintha havazva. Persze ekkor már fényes dél volt, erős árnyékos részekkel, és fák levelei között átsütő nap erős kontrasztott adott. Nem a legideálisabb idő a fotózásra. 
Készítettem azonban néhány közeli képet, a fű között meglapuló nyárfavirágokról: 
Ha egy kicsit tovább megyünk az úton, a park eldugottabb részében folytatódik a tó, folyóvá alakul, egész vadregényessé válik a táj. A vizet vízinövények, illetve mindenhonnan behajló, behulló korhadó faágak lepik el. Az egyik ilyenen egész a tó közepéig bemerészkedtünk. 
A két kép között annyi  a különbség, hogy a második a telefon bekacsolt HDR funkciójával készült. Semmiféle utómunka nincs rajta.

A képek iPhone 4S készülékkel készültek, a fekete-fehér konverzió már az utómunka eredménye. A készülék fényképező programján ugyan beállítható, hogy azonnal fekete-fehér képet készítsünk, de ez gyakorlatilag csak egy effekt a színes képen. Amikor a gépemre másoltam a fájlokat, a színes példányokat kaptam meg. Ezeket próbáltam aztán a fényképezőgépen látott fekete fehérhez hasonlóra átalakítani.

2014. május 18., vasárnap

Mocsárrét a Beliczay-szigeten

Az ártéri növényzet egykor valamennyi alföldi folyó partjának jellemzője volt. A keményfaligetek egykor az ország területének majdnem egyötödét borították! Értékes faanyagaikat (a puha- és keményfákat) valamennyi korban hasznosították, azonban a folyószabályozások, lecsapolások, gátépítések, felelőtlen vízerőmű létesítések és faanyagaik ipari hasznosítása miatt  egyre gyorsabb mértékben tűnik el ez a vegetáció. A kiirtott erdők helyére ún. papírnyárasokat telepítettek vagy területeiken kaszálókat, legelőket alakítottak ki. Természetközeli állapotú ligeterdők ma már csak kevés helyen - így a napjainkban pusztuló Szigetközben, a védett Gemenci erdőben, a Dráva vidéken és a Tisza egyes szakaszain maradtak csak fenn, ezért valamennyi ártéri erdő maradvány, mint amilyen az érdi Beliczay-Szigeté, védendő érték.
Keményfaliget maradvány mutatóban a sok nyárfa között.
A szigeten helyenként kisebb-nagyobb, önálló nyílt vízfelület is megtalálható időszakos jelleggel.  Fennmaradásuk a talajvízszint-magasság függvénye. Az ilyen vízfoltok jellemző növényei 
  • a zsombékoló sásfajok, mint a :
    • parti sás, 
    • mocsári sás, 
  • valamint a tartós vízborítást is jól elviselő mocsárlakók: 
    • nyári tőzike, 
    • mocsári nőszirom és a 
    • hosszúlevelű veronika.
1 hónapja és...
most:
Jelen pillanatban a sziget szinte teljesen ki van száradva. A rengeteg esőzés eredményeként a felszíni vizek pocsolyák formájában jelennek meg, de a nagyobb összefüggő vízterületek  teljesen eltűntek. Pedig ez a rész olyankor egész különleges látványt nyújt.
A mélyedéseket a parti és a mocsári sás foltjai töltik ki.

A hajdani ligeterdők helyére telepített nyárasok gyepszintje megőrizte az egykori erdők eredeti fajait, ezért kora tavasszal lenyűgöző virágpompában díszlenek. Több 100 m2-es foltjai nyílnak az illatáról már messziről felismerhető odvas keltikének, vagy a védett gyöngyvirágnak. Más erdőrészek kéklenek a védett ligeti csillagvirág  nagykiterjedésű foltjaitól. A nyárfák tövében a bogláros szellőrózsa  és a védett kikeleti hóvirág apró foltjai nyílnak. Kora nyárra a virágpompa eltűnik és a nyárasok áthatolhatatlan, szedres, csalános, ragadós galajos területté válnak. 


A fátlan vegetáció lehet iszapnövényzet, alkothatják lápok, mocsarak, láprétek és mocsárrétek.
A mocsárrétek mindenekelőtt abban különböznek a láprétektől, hogy alacsonyabb talajvízszintjük miatt levegőellátottságuk jobb, és így nem képződik bennük tőzeg. Nyáron a lápréteknél mélyebben kiszáradnak. Gyakran az ártéri ligeterdők helyén jöttek létre fakitermelés és az azt követő rendszeres kaszálás vagy legeltetés hatására.
 A puhafás ligeterdők messziről felismerhetők ezüstösen szürkélő lombozatuk és világító törzsük alapján. A területen folyamatos az erdők tarvágása és újratelepítése.
A sziget mocsárrétje a  legnagyobb és legtöbb értékes fajt őrző egykori mocsárrétjének maradéka. Legszebb pompájában április végétől augusztus elejéig díszlik.

A szegélyekben a nagy termetű sárga borkóró és az illatos virágú, átellenes levelű réti iszalag nyílik.

Nyár elején hófehér szőnyeget alkot a védett nyári tőzike, melynek egyik legnagyobb összefüggő, több ezer tőből álló, hazai állománya itt él. 
A terület további jellemző növénye a védett, sárga virágú mocsári nőszirom és a serteszőrös hajtású fekete nadálytő, ritkább a keskeny levelű mocsári aggófű.



Fekete nadálytő
Különleges értéket képvisel a 100-120 cm magas mocsári kutyatej. Hajtásai az országban egyedül az érdi Beliczay-szigeten előforduló, védett magyar szitkár és mocsári szitkár lepkefajok, valamint a védett mocsári kutyatej cincér hernyóinak kizárólagos tápnövényei.

 forrás: http://www.avarosvedo.hu/pub/varosvedo/teka/mainBody/01/object/beliczay.pdf
http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Erd/pages/004_erd_elovilaga.htm

2014. május 17., szombat

A nagytétényi Száraz-Rudnyánszky kastély

A 6-os úton jártomban már korábban kiszemeltem a tétényi kastélyt, így nagyobbik lányommal közös kis bakancslistánkhoz a rövid távú tervek közé felvettük. Egy borongós vasárnapon útnak indultunk a kastély felé. A felhőknek 10 órára, a kastély nyitására nyoma veszett, a kastély és a park teljes pompájában fogadott minket. 
Épp a homlokzatot szerettük volna alaposabban megszemlélni, és néhány részletéről fényképet készíteni, mikor egy kedves néni kinyitotta az ajtót, és betessékelt minket. "Nyitva vagyunk ám! Tessenek csak bejönni, nagyon szép kiállítás várja Önöket!"
Amikor beléptünk, egy újabb néni elvezetett minket a pénztárig, ahol részletes tájékoztatást kaptunk arról, melyik teremben mit is fogunk majd látni, mi pedig engedelmesen hümmögtünk és bólogattunk.
Majd -  mielőtt beléptünk volna az első terembe - egy újabb néni tájékoztatott minket arról, hogy a kastély 28  termében több mint 300 bútort, kályhákat, csillárokat, szőnyegeket, falikárpitokat, kerámiákat tekinthetünk meg. 
Nos ennyi információval teli fejjel indultunk neki  a termeknek, és hogy egész biztosan ne fordított időrendbe haladjunk, minden teremben 1-1 néni fogadott minket és magyarázta, hogy az egyik ajtón kell kimenni, és a másikon visszajönni. Ennyi lelkesedés, és kedvesség után, már egész biztosak voltunk benne, hogy a helyes időrendi sorrendben - a gótikától a biedermeierig - fogjuk megtekinteni a kiállítást.

A bútorok és egyéb használati tárgyak igazán gyönyörűek voltak, láttunk francia bölcsőt, cserépkályhákat, mosdótálat, különös faliszőnyegeket, ijesztő arcú tulajdonosok festményeit, esernyő mintázatú, intarziás és faragott bútorokat. Ezeket különösen szerettem.
Egy kis ízelítő a legkülönösebb tárgyakból a teljesség igénye nélkül:
„Az Iparművészeti Múzeum bútorgyűjteménye nemzetközi szinten is kiemelkedő”
Nos a 28 teremben összesen 30 nénitől kaptunk részletes tájékoztatást, ezért szerencsére sehol sem tévedtünk el a folyosókon, viszont fellelkesülve a kapott tájékoztatástól, utána olvastam kicsit a kastély történetének, amiről kiderült, hogy igen érdekes.

Mint tudjuk, Nagytétény Campona néven a Római Birodalom határait védte. Egyes források szerint a Duna partján húzódó határ egyik legveszélyeztetettebb pontja volt. Ekkor épült a kastély helyén egy római villa, "villa rustica", ami egy gazdálkodó háza volt.  Több római kori oszlopfő, edények, őrlőkövek, mindennapi használati tárgyak kerültek elő a környékről, s a kastély pinceszintjén is ebből a korból származó falakra, kövezett járószintekre bukkantak.

A honfoglalás után szívesen használták fel a római romokat az újabb építkezésekhez – így tettek az errefelé letelepedő, az Árpádokkal rokon Tétény nemzetség tagjai is. Ők húzták fel kétszintes, gótikus várkastélyukat a mai épület helyén a 13. században. A Tétény család birtokrészeit később Hédervári Lőrinc nádor, a budai vár kapitánya kapta.

A török hódoltság alatt az itt álló épületben magas rangú török tisztek laktak, Tétény a szultán fennhatósága alá tartozott.
A törökök kivonulása után  1686-ban Buchingen Ferenc kapta meg a vitézségéül cserébe, majd Száraz György királyi személynök tulajdonába került, aki 1716-ban kezdett el itt gazdálkodni. Ő kezdett hozzá a kastély újjáépítéséhez.

Minden adott volt ahhoz, hogy egy hagyományos nemesi dinasztia vesse meg itt a lábát, felvirágoztatva a Budától délre eső, remek fekvésű birtokot, az élet azonban közbeszólt: Száraz György 1733-ban meghalt, elsőszülött fia testi hibája miatt kolostorba vonult, a kastélyt így legidősebb lánya, Júlia és annak férje, Rudnyánszky József örökölte. Rudnyánszky nehezített terepen dolgozott. Anyósával nem volt különösen jóban, és sógora, aki ön-, és közveszélyes volt, fenyegetést jelentett 16(!) gyermeke számára. Ráadásul  a család súlyos anyagi gondba került, még a parasztjaik is fellázadtak ellenük.
A kitartó háziúr azonban ilyen körülmények közt is felépíttette a ma is látható barokk kastélyt.


A tétényi kastély esetleges tervezőjeként Oraschek Ignác kamarai építészt jelöli meg. A tétényi és a Grassalkovich-kastélyok (pl. a gödöllői és a hatvani kastély) stíluskritikai összefüggései közös építészre utalnak.
A díszudvaros főhomlokzata barokk stílusban épült. A korszak igényei szerinti, kissé színpadias, gazdag fény-árnyék hatásokat biztosító párkányok, pilaszterek, oszlopok és fülkék tagolják.
Az igényes szobrászati dísz méltó koronája az épületnek: a kupolára emlékeztető tetőszerkezettel fedett középrizalit oromzatában a Száraz és Rudnyánszky család címere büszkélkedik.

A kastélypark hármas terasszal a Dunát kísérő hajóvontató útig húzódott. Eredeti terve nem maradt fenn, egykori leírások fácános kertjét, különleges növényeit említik. Ma a vasútvonal és a 6-os út választja el a folyótól.


 Eredeti formában maradt fenn a hullámos záróvonalú kerítés egy szakasza, a Duna felőli oldalon két támfallal összekötött sarokpavilon, a középső szintre vezető lépcső, néhány szobor és kerti dísz.
A kis illetlen - de sajnos hátulról jött a fény :)

A 19. század elején oldalági rokonok osztják fel a vagyont és az épületet magát, közülük Szentgyörgyi Horváth Zsigmond testőr, udvari tanácsos, királyi asztalnok és állítólagos szabadkőműves a legfontosabb szereplő: ő bontatta le a feleslegesnek ítélt kápolnát, viszont – egyes utalások szerint – szabadkőműves termet rendeztetett be.

A kastély 1904-ben részben kiégett, eredeti berendezéséből semmi sem maradt meg. A kastélyt átvevő Lőwy rokonságból többen a nyilasuralom áldozatai lettek. Végül a második világháború után Dáni Géza művészettörténész és résztulajdonos javaslatára lett múzeum a világháborúban súlyos károkat szenvedett épület nagyobbik részéből. A kisebbik épületszárnyban a 19. század végétől egészen a legutóbbi évekig árvaház, gyermekotthon működött.

A Földművelődésügyi Minisztérium 1948-ban adta át a kastélyt múzeumi célokra. negyvenes évek végén az Iparművészeti Múzeum berendezte a ma is látható bútortörténeti kiállítás elődjét a termekben. Elindultak a régészeti feltárások és a műemléki felújítások is, de több évtizednyi használat után, a nyolcvanas évek végén az épület romló állapota miatt be kellett zárni a múzeumot. A felújítási munkálatok végül 1997-ben indultak el. „Az újranyitás előtt széles körű felújítások történtek, megújultak a vizesblokkok, a gépészet, a külső homlokzat” – mondja Fodor Andrea osztályvezető, aki múzeumi közművelődési munkatársként 2011 júniusa óta vezeti a kastélyt. Végül 2000-ben megnyílt a mai kiállítás, Bútorművészet a gótikától a biedermeierig címmel, amit azóta csak kisebb átrendezések érintettek. A kiállítást Batári Ferenc és Vadászi Erzsébet rendezte.

Forrás: http://mandiner.blog.hu/2012/05/16/nagyteteny_kastelya_jobb_sorat_varja
http://www.kitervezte.hu/epuletek/kozepulet/szaraz-rudnyanszky-kastely-budapest