2014. március 30., vasárnap

Késő délutáni séta a Nagykopaszon

A késő délutáni órákban izgatottan vágtam a meredek hegyoldalnak. Megérte a fáradtságot a látvány: Alant Nagykovácsi házai.
Háttérben a Pilis vonulatai, előtérben a kankalin.
Mindenki másképp csinálja. Én mondjuk hason fekve fotóztam  a virágokat.
Fekete kökörcsin család
 
A lemenő nap fénye fürtös gyöngyikék százain csillan meg.

Remek a panoráma! Ide máskor is jöjjünk vissza!

Naplemente lépésről lépésre

Napfürdő

Még ne menj el! Mesélj, így nem szökik ránk hirtelen az éj!

Végső búcsú

2014. március 29., szombat

Törökországban jártam - Yenicaga

Projektgazdáink vendégségbe hívtak minket a városkájukba egy ebédre, rövid sétára a tó körül, és egy gyors iskolalátogatásra. 
A városka nem sokban különbözött Bolutól, sok, roskatag ház a város szélén, tetejükön a kötelező 3 napelem, a centrumban többemeletes társasházak. Kora tavasz lévén a táj meglehetősen kopár volt, a tó körül főleg sár, kőtörmelék, és elszáradt nád. Szép lehet nyáron, most mégis igencsak barátságtalan benyomást tett rám a környék.

A tó

Ebéd után sétára indultunk a tó körül, kezdetben csak élveztem a napsütést és a friss levegőt.

  Aztán hirtelen felfedeztem a táj szépségét! A tó széle egész elmocsarasodott.

Boldogan ugráltam zsombékról zsombékra, míg a többiek meglepve lelkesedésemen, békésen sétáltak az unalmas úton tovább.
 A fák között még vadregényesebbé vált a táj. Az árnyékba beszűrődő fény sejtelmesen világította meg  a zsombékokat.  Micsoda virágok lehetnek itt nyáron!

Az iskola

 A rövid séta után az iskola felé vettük utunkat. A bejáratnál egyenruhás diákok sorfala fogadott bennünket. Mindenkivel egyenként kezet fogtunk üdvözlésképpen. Az iskolában a férfitanárok kötelezően öltönyben és nyakkendőben tanítanak, a női tanárokon a nálunk is megszokott európai öltözet a szokásos viselet. Néhány nő a hagyományos muszlim fejkendőt viselte.
A elmocsarasodott iskolaudvart próbálják rendbe rakni

A török iskolában a diákok egyenruhában járnak.
Az iskolaudvaron gyülekeznek a diákok - tt már "haza menős" ruhában. nagy ujjongások közepette integettek nekünk fel az ablakba.
Minden hét elején és végén az udvaron katonás rendben gyülekeznek a diákok. Zászlófelvonás, majd az egész iskola teli torokból énekli a himnuszt. Nem magnóról szól! Csodálatos ereje van!
A termekben, és minden középületen Mustafa Kemal Atatürk hatalmas arcképe található. Atatürk - Minden Törökök Atyja -  valóban nagy becsnek örvend a törökök körében, kultusza mind a mai napig él
Atatürk képe sokszor a török otthonokban a családi fényképek között kiemelkedő helyen szerepel a falon.
Ki si volt ez az ember?
Atatürk rengeteg csatát nyert meg az országnak az 1. világháborúban, majd megkezdte az ország megreformálását. Eltörölte a kalifátust, száműzte  az oszmán uralkodóház tagjait. Betiltották a dervisrendeket. Szorgalmazták az európai öltözéket, bár a nők hagyományos muszlim fejkendője ellen hivatalosan nem léptek fel. Elfogadták a Gergely-naptár használatát, európai mintára vasárnap lett a hivatalos pihenőnap. Olasz mintára elkészült az új büntető törvénykönyv, svájci példa alapján pedig a polgári törvénykönyv, mely törvény előtt egyenlővé tette a férfiakat és a nőket. Megtiltották a többnejűséget, a nők jogot kaptak a válásra (korábban csak a férfi kezdeményezhette a válást), megnyíltak előttük a felsőoktatási intézmények. 1928-ban bevezették a török nyelv fonetikájának jobban megfelelő latin ábécét.

Úgy tűnik, a törököknél még dúl az erős tekintélyelvűség. Amikor az oktatási tartományfőnök belépett a projektterembe az összes török résztvevő felállt, és hangosan tapsolt.
Az iskolában a diákok a tanárt vigyáz állással köszöntik, mint gyermekkoromban mi is tettük. Mindezek mellett, amennyire ennyi idő alatt meg tudtam állapítani - alaposan kikérdeztem minimális nyelvtudásommal a tanárokat  - az oktatás a nálunk is megszokott módszerekkel folyik, kb. ugyanannyi diák jár az osztályba mint nálunk, nyelvoktatásnál preferálják a csoportmunkát is, és a nálunk ismeretes modern felépítésű tankönyveket használják.

A török virtusra azért jellemző, hogy a nap végén elkérték tőlünk a vendégség igen borsos árát török lejben kifejezve.

A sorozat további részei:
Isztambul
Miért éppen Bolu?  
Yenicaga:  A tó és az iskola

2014. március 26., szerda

Törökországban jártam - Miért éppen Bolu?

A meeting helyszínének Bolut választották  házigazdáink. Illetve Bolu közelében lévő falut, közvetlen az autópálya mellett. Nem egészen értettük a dolgot. A projektpartner iskolája innen 50 km. A szállodánk ugyan szép volt, elfogadható szobákkal és színvonalas étteremmel, gondozott kert is tartozott hozzá...
De a környék! Határozottan nem érdekes városnézésre, vagy pihentető sétára termett. Ha a kis utcákon sétáltunk, akkor nyakig sárosak lettünk, ha a főúton, akkor a kocsik húztak el mellettünk 1000-rel, hangosan tülkölve. Az igazat megvallva igazi meetingre termett hely és idő volt. Inkább a munkát választotta mindenki.
Szépen gondozott temető
Omladozó házsorok

A házak egy része frissen felújítva, karbantartva állt, de sok omladozó épületet is láttunk. Ami közös volt bennük: Legtöbbjük tetején 3 napelem sorakozott. 
A falu szélén két ház közti telekrészen egy juhász legeltette juhait a szemétdomb körül.
A terület vízben rendkívül gazdag. Mindenhonnan források törnek elő a földből, kutakból folyamatosan folyik a víz.  Régen a földekre nyitott beton vályúkban  vezették el a vizet, így oldva meg a szántóföld vízutánpótlását. Ennek maradványai mindenhol felfedezhetőek még ma is.

Nagyon kevés emberrel találkoztunk, 2 asszony dolgozott a földeken, 2 kisgyerek rohant ki egy ház kapuján, valamint ez az iskolából hazatérő kislány képviselte a helyi lakosságot.
A táj egyébiránt tavasszal-nyáron szép lehet. Most reggel  vízszintesen esett a hó, és csak elvétve sütött ki a nap. Délutánra azonban szerencsére nagyon érdekesek lettek a fények, nem álltam hát meg és kimentem sétálni egyet.
A háttérben a hegyen havasak a fák.
Törökországban átlag 10 km-ként található egy-egy mecset, ahonnan rendszeres időközönként a müezzin hívja imára a hívőket, hangja betölti a környéket. Enélkül elképzelhetetlen az ország, a hang hozzánőtt a tájhoz.
 
 

Egy épülő mecset
Este beutaztunk Boluba, megnézni, milyen is egy török kisváros, és valami helyi specialitást fogyasztani. 
Vendéglátónk szerint a városka főutcája a Champs-Elysées mintájára készült, hisz minden házát fehérre festették. Nos. Izé. Hm. Lehet, hogy ez még nem elég???
Íme a főutca - mindenki döntse el maga, hasonlít-e Párizs híres főutcájára?
Szerintem ennek a régi török hősnek sem tetszik a mecset neonfényes kivilágítása. Ha egy kis szerencsénk van, leveri. Az összes mecsetet ilyennel csúfítják éjszaka. Van piros, sárga és csaknem rózsaszínű neonvilágítás is.

Sétánk végére érve találtunk egy kellemes kis éttermet a város közepén. Egy hatalmas dézsában asszonyok ültek, és gyúrták a tésztát. A dézsa közepén lévő forró kemence tetején megsütötték. A kész tésztába aztán mindenféle tölteléket tesznekm majd mindebből kis batyut kképeznek. A töltelék bármi olyan lehet, amit pizzára tenne az ember lánya/fia. De létezik édes változata is, pl. csokoládés, túrós, stb. Ez a gözleme. Hozzá ayran-t ittunk, ami a törökök jellegzetes joghurtos itala.

Ja! Miért éppen Bolu? Mert projektpartnerünk iskolája igazgatójának a tulajdonában van a szálloda. Ennyire egyszerű a rejtély.

A sorozat további részei:
Isztambul
Miért éppen Bolu?  
Yenicaga:  A tó és az iskola

Törökországban jártam - Isztambul

A nemzetközi projektek jók. Nem csak azért, mert olyan helyekre jut el az ember, ahova különben esetleg nem (kinek jut eszébe BOLU-ba, az isten háta mögé menni nyaralni?), hanem azért is, mert megismerkedik olyan emberekkel, akikkel különben nem. Olyan arcukról ismer meg más népeket, amely oldalukat átlagos turistaként nem látná.

Repülőgépünk a kora reggeli órákban érkezett Isztambulba, onnan vendéglátóink egy szűk 4 órás isztambuli körsétára vittek minket. A kötelező túrát a kikötő-bazársor-Hagia Sofia útvonalra tervezték. Hazafelé jövet, szombat délután is volt lehetőségünk itt néhány órát eltölteni.
Boszporusz. Orrfacsaró halszag. Bódék, sámlik és asztal. Fából. Díszes. Balik Ekmek. ??? Halas szendvics. Helyi specialitás. Együnk. Hajóból árulják. A hajót takarják a ronda bódék. Pedig gyönyörűek. Lábakat nyakba, és már ehetünk is.

Bazársor

Kavargó embertömeg. Az árusok a világ összes nyelvén beszélnek. Folyékonyan. Ezt érdemes tőlük eltanulni! Néznek minket orosznak, szlováknak, románnak.  "I give you the best prise!" - a leggyakrabban elhangzó mondat.
Szombat délutánra akkora a tömeg, hogy csak sodor a sok ember, egymás hegyén-hátán, mozdulni sem lehet másfelé. Mint amikor birkákat terelnek a vásárra. Kolléganőimmel egymásba kapaszkodva próbáltuk nem elveszíteni egymást. Nekem sajnos a plázákban való bevásárlás egy átlag délután is komoly megpróbáltatás, így a bazár nem lett a kedvenc helyem.
Az egyik bazárból akcentus nélküli magyar nyelven kínáltak minket a jobb oldali képen látható édességből. (Natural Ottoman Viagra)
Az úriember korábban Magyarországról hozta be a pécsi kesztyűt, és adta el olcsón a török bazársoron. Innen a remek nyelvtudás.
A török emberek rendkívül barátságosak. Folyamatosan próbálnak kapcsolatot teremteni velünk, nem csak az árusok, az átlag utcai emberek is.
Amikor észrevették, hogy fotózom a kis utcát, rögtön jeleztek nekem, pózoltak. Az első kép nem sikerült, integettem hát, és újra "modellt álltak".

Egy szőnyegbolt kirakata. Készül a valódi kézzel szőtt török szőnyeg.

Hagia Sofia és a Kék Mecset (Sultanahmed Camii)

Mit is mondhatnék róluk? Kötelező fotó, minden turista számára. Már ezren lefotózták, ráadásul a fényviszonyok sem a legjobbak. Próbáltam inkább az emberek és az épület kapcsolatára fókuszálni, a tér hangulatát elkapni.
A várossal ellentétben ez a  tér szép. Jól mutat rajta a két templom, a szökőkút, a zöld park, a szép burkolat. A rengeteg bámészkodó színes ember vidámmá varázsolja.



Európai szemmel különös ellentét egy fekete kendőbe burkolt asszony, és a családi vidámság.

Az idő nem kedvezett a fényképezésnek. Déli 1 óra volt, a levegő rendkívül párás. A szökőkút mögött inkább csak felsejlett a Kék Mecset. Rám mégis különleges hatással volt.
A mecset két oldalán a férfiak lábat mosnak.
Színes turista sereglet

Helyiek beszélgetése

Sétánk során többször le-lemaradtam a csoporttól fényképezni. Egyszer csak azt vettem észre, hogy vendéglátóink férfi tagja szintén lemarad és tisztes távolságból követ, udvariasan megvárva, amíg befejezem a  fényképezést és méltóztatom utolérni a csoportot. Vigyázott rám.

A városból ugyan nem sokat láttunk, számomra teljesen hangulattalan volt. Olyan volt, mint egy nyugati nagyváros, csak sokkal csúnyább, viszont tiszta. Egymás hegyén-hátán álló magas  házak, árnyákos utcák, keskeny járda, sok autó és ember, akik nem férnek el a járdán. Az autósok a féket nem ismerik, csak a dudát. Az utcán az emberek, árusok folyamatosan emelt hangon hívnak az üzletükbe, a legkülönfélébb termékekre próbálnak rábeszélni. Különösen a hétvégén elviselhetetlen a tömeg. Hétköznap délelőtt csendesebb volt.  
Én valami ilyesmi hangulatot vártam és képzeltem:


A sorozat további részei:
Isztambul
Miért éppen Bolu?  
Yenicaga:  A tó és az iskola