Ámulva állok a parton és bámulom a valószerűtlen építményt. Két hatalmas beton alapon, talán még kecsesnek is mondható acélszerkezeten, fehérre festett épület emelkedik a Duna közepén - de legalábbis a parttól viszonylag messze.
Szénrakodó.
Aztán elképzelem a jelenetet.
A Dorogi Szénbányákban kitermelt szénporral a szénbánya osztályozó egységén dolgos munkáskezek megtöltik a csilléket, melyeket rácsatlakoztatják egy 6 m hosszú drótkötél pályára. A pálya a Szénrakodó csaknem 200 négyzetméter alapterületű termében végződik, ahol a pár főből álló személyzet leforgatja a rendszerről a fém kocsikat.
Eközben a folyó felső szakaszáról hatalmas uszályok navigálnak szép lassan az épület két betontömbje közé, majd kikötnek épp a ház hasa alatt. Az épületből leeresztett surrantókat a hajóhoz csatlakoztatják és lecsúsztatják rajtuk a szénport. A szállítmány hamarosan indulhat - mondjuk - a Csepeli Erőmű felé.
Az üres csilléket pedig visszahelyezve a drótkötél pályára, máris megkezdheti útját vissza, a bányák felé.
A munka végeztével nagy nyikorgással leáll a körforgás, a munkások lemásznak az épület vaslépcsőin, beülnek csónakjaikba és a partra eveznek.
Az épület 1927- 63-ig működött. Jelenleg a Váltótér Alapítvány tulajdona.
"1994-ben jött létre a Váltótér Alapítvány (Lévay Jenő vezetésével), mely máig a Szénrakodó tulajdonosa. A jórészt képzőművészekből álló alapítvány tagjai egy olyan művésztelepet álmodtak meg ide, mely hazai és nemzetközi találkozók, szimpóziumok helyszíne lehet."
Egy szakdolgozat alapján ilyen művészteleppé alakítanák.
Szöveg forrása: Wikipédia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése