2017. október 16., hétfő

Vízesések helyett színes levélfolyam a Dera-szurdokban

Talán októberben a legszebb az erdő! A fák színesedő levelein átsütő nap fénye bearanyozza a földön zörgő arany és vörös levélköteget. 
Így volt ez a Dera-szurdokban, Pilisszentkereszten is, ahol sok 100 további kirándulóval gyönyörködtem volna a természet fenséges szépségében, ha a sok embertől láthattam volna az erdőt. Mostanában igencsak felkapott hellyé vált a Pilis eme különleges szurdokvölgye. Budapestről könnyen megközelíthető autóval is és tömegközlekedéssel is, kisgyerekekkel ideális kirándulóhely. A szurdok bejáratánál lévő parkolóban dél körül már nem volt hely, szerencsére, mi kora reggel érkeztünk, de már ekkor is mindenhol túrázók csoportjai lepték el az erdőt. 
A bejárattól nem messze épp a vízesés mosta sziklákat akartam fotózni, felállítottam az állványomat, amikor az 50 fős túracsoport mellettem masírozott a kiszáradt patakmederben. A gyerekek vidáman ugráltak a köveken, dobálták a leveleket, szóval nem siették el a dolgot. Az egyik apuka biztatóan szólt oda nekem, "már csak 1 kilométernyien állnak sorban mögöttem". Oké, megvárom, emberek nélkül szeretném lefotózni, ahogy a víz helyett a levelek ülnek a sziklákon. 
Egyszer csak elfogytak az emberek, és volt 10 másodpercem, mielőtt a következő csapat odaér! 
Ilyen, amikor van benne víz: vízesés
Az utat nem lehet eltéveszteni, de azért tisztességesen fel van festve több helyen is a kék jelzés.
A fél óra alatt kényelmes tempóban bejárható szurdokvölgyet számtalan kis híd szeli át, amiknek most nem sok szerepe van, száraz lábbal lehet átkelni a kiszáradt folyón. 
 Az utat mindkét oldalról meredek hegyoldal szegélyezi. A fák gyökerei közül a lezúduló víz kimosta a földet, érdekes barlangocskákat képezve a az út szélén.
Az erdőben most leginkább az emberi természetet lehetett megfigyelni. Az életunt apukát, aki engedelmesen kíséri a családot, de szemmel láthatólag máshol lenne. A fiainak kemény tempót parancsoló férfit, a leveleket gyűjtögető anyukákat, a sziklákra mászó gyerekeket segítő szülőket, valamint az aggodalmaskodót, aki már akkor is rászól a gyerekre, ha az 2 méterre eltávolodik tőle, majd hisztériás rohamot kap, és hazaparancsolja a családot, mert ő már nem bírja idegekkel. Van aki a gyerek ruháját félti, de olyan is akad, aki akkor sem kap szívbajt, ha a gyereke lába alatt váratlanul megindul a talaj és ezerrel száguld lefelé a meredek hegyoldalban.  Kész szociológiai tanulmány!
A szurdok végén több pihenőpadot is elhelyeztek, persze mindegyik foglalt volt. Sőt, alig tudtuk magunkat átverekedni a tömegen. Nem is folytattuk az utunkat a falu felé, pedig arra még egy régi mészégető kemence romjait is megtalálhatnánk. Inkább jobb kéz felé a magasba vesszük az irányt.
Szerencsére ide kevesen másznak fel. A fák alól kiérve fürdünk az őszi nap melegében. Bámuljuk a fákat a lábunk alatt, megmásszuk a sziklacsúcsokat, és zavartalanul élvezzük végre a természet szépségét.
Az út akár a gerincen visszafelé vezető körút formájában, akár a szurdokban oda-vissza menetben 1 óra alatt bejárható, kellemes, kényelmes délutáni séta télen-nyáron öregnek és fiatalnak egyaránt.
Pilis a távolból:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése