2017. július 28., péntek

Híd a naplementétől


Zebegény, egy elragadó falu a festői Dunakanyarban

A Duna Börzsöny felőli oldalán járva mindig rácsodálkozom, hogy az itt sorakozó falvak milyen harmóniával simulnak a táj magával ragadó szépségébe. Zebegény elbűvölő sokszínűsége különösen vonzó számomra. 

A alkotótelep az erdő és a falu határán található,  remek hely a táborozáshoz, és rendkívül inspiráló, hogy Szőnyi István festőművész egykori kertjében állnak a faházak. Az évek során számtalan művészeti tábort szerveztek már meg fái között, és a falu lakói sem bánják, ha az alkotásokból egy-kettő a az utcára is kikerül. Tavaly diákjaink igazi  zebrát és halcsontvázat festettek az aszfaltra, idén zongorabillentyűk és egy hatalmas tükörtojás nézett farkas szemet a látogatókkal. 
Egy tavaly készült alkotás, melyet idén felújítottunk: 
Sok más táborozó által készített alkotás teszi színessé Zebegény tereit. 
A főútról a Hétlyukú vasúti völgyhíd után bekanyarodva az alagúton át az első, ami a szemünk elé kerül Kós Károly és Jánszky Béla által tervezett, 1910-ben felszentelt, szecessziós stílusú templom.

Sajnos még nem láttam belülről, de képekről tudom, hogy belső tere és falfestménye nem mindennapi.

A falu utcáin barátságos házak között kóborolva...
 ...egy szerpentinen feljuthatunk a Trianon emlékműhöz,...
...ahonnan remek panoráma tárul a szemünk elé.

Út közben elhaladunk a sziklakápolna mellett,  ahol az előbb említett templom szenteléséig tartottak miséket.  Nem messze innen a Kálvária Kápolnától indul a lefele az út  a stációkon át.
A séta végeztével érdemes lesétálni a vízpartra, ahol akár fürödhetünk, vagy kenuba, hajóba ülhetünk.


Innen hamar elérhető Visegrád, vagy Dömös  a Duna másik oldalán, vagy egyszerűen csak andaloghatunk a szintén festői szépségű Duna-parton. 

2017. július 19., szerda

Alpesi legelők, virágos rétek

A hegyek tetejére szűk, kanyargós, murvás út vezet. Az itt lakók főleg állattenyésztésből élnek. Májustól szeptemberig vetődik erre turista. Az alpesi réteken a füvet tövig rágják a tehenek. A virágokat gondosan kikerülik, így teljes pompájukban mutathatják meg magukat.
A hegyek között élők hűen órzik a hagyományos fazsindelyes építkezési módot. Házaikban frissen fejt tejet vehetünk. Nem tudom, itt laknak-e télen is, vagy leköltöznek a  faluba, de a hó teljesen elvágja ezeket a házakat a falutól.

Így júliusban főleg a bürök fehér virága borítja a mezőket. Az eső mindennapos, így a fű csodálatosan élénk zöld marad.
Jellegzetes alpesi vendégház a Triglav csúcs alatt.



Studor hegy arcai

Nyaralásunk alatt úgy adódott, hoyg a Studor hegy közelében volt a szállásunk. Így reggelente, amíg a többiek aludtak kisétáltam a hegyhez és minden nap lefotóztam.
Vihar előtt, szivárvánnyal. A fotózáskor nem is vettem észre a szivárványt, csak amikor a panorámaképet összetettem a gépen.

Szaturnusz a gyűrűjével.

Legyen egy napfényes is

Nyugalom










Kövesd a kávét! - azaz honnan látszik a Bohinj-tó a magasból?

Másnap reggelre egy rövid sétát javasoltam kis családomnak a Vogelre, ahova kabinos felvonó visz egy kisebb vagyonért cserébe. Abban reménykedtem, hogy fentről remek kilátás nyílik majd a tóra, és a kora reggeli fényekben tudok majd szép képeket készíteni.
A családom önfeláldozóan hajnali 8-kor talpon volt, hogy 9-kor már fent fotózhassak a hegy tetején, bár talán a beígért kávé + reggeli is motiválta őket. Amikor felértünk a felvonóval (Ukanc-ból indul, fejenként 12 euro) mindenfelé csak hegyeket sejtettünk, ezek csúcsa pedig felhőkbe burkolózott. 
Jobbra egy lepukkant, láthatóan üzemen kívüli szocreál épület omladozott, sarkában egy ólban két kecske és egy cuki kicsi malac lakozott. Kávézó sehol. Egy darabig csodáltuk a malacot, majd egy útjelző tábláról tájékozódtunk, hogy a Vogel csúcs innen 2,5 óra. Ehhez nem volt kedve a társaságnak, de azért - minden meggyőződés nélkül - elindultunk a Vogel irányába.
Nagyjából 3/4 óra múlva kibukkanva az erdőből egy völgy szélén találtuk magunkat, körülöttünk hegyek, lábunk alatt virágos rét, a rét szélén egy lapos sziklán pásztorlányka meditált. 

A völgyben mindenfelé tehenek legeltek a méteresre növő sárga sisakvirágok között, nyakukban  kolomp, hangját visszaverték a hegyek. Suttogóra fogtuk szavunkat és elmerültünk a hely varázsában. 
Legkisebb lányommal megpróbáltuk rábeszélni a társaságot a Vogel csúcs gyalogos meghódítására, de intenzív ostromainkat állhatatosan visszaverték, így lefotóztunk néhány tehenet, és számtalan virágot (köztük a Zois harangvirágot, mely állítólag csak itt él, illetve a havasi haranglábat, és a gyönyörű, rózsaszín havasszépét. )
Több, mint egy órát töltöttünk a völgyben, feltöltődve indultunk a lift felé. Közben megnőtt a forgalom, mindenfelé emberek kószáltak téli síterepen.
A rozzant szocreál épület hátoldalán, ahol azt hinnéd, már csak a szakadék van, megtaláltuk a kávézót is. 
Teraszáról csodás panoráma nyílik a tóra.
Így aztán ismét beigazolódott az ősi mondás: Kövesd a kávét!

Itt olvashatod az előző kávé+kirándulás kalandunkat>>

Kávé, vagy nem kávé? - ez itt a kérdés!

Párom kedvenc időtöltése hogy egy-egy kávézóban akár órákat is elücsörög, elmélázva az élet dolgain. Én azonban egyáltalán nem iszom kávét, és az ott töltött átlag 5. perc után rángani kezd a lábam, és mehetnékem támad. Irány a hegyek, vagy a vízpart, vagy mindegy, csak ki a természetbe! Így aztán már kapcsolatunk elején megállapodtunk abban, hogy a békesség kedvéért ő marad a kávézókban, én pedig megyek a hegyekbe, aztán majd este elmeséljük... 

Kávé és az eső a Mostnica-szurdokban

Most viszont úgy alakult, hogy együtt mentünk nyaralni, családilag, mégpedig Szlovéniába, a Bohinj-tó környékére, és a súlypontot a kirándulásokra gondoltam helyezni. Így aztán, amikor elindultunk meghódítani a Mostinca-szurdokot, senki nem emlegetett kávét. Ragyogó napsütésben, jókedvűen indultunk a hegynek Stara Fuzinából. Az esőkabátokat javaslatomra a kocsiban hagytuk, minek cipelni? 
Hamarosan egy hídon átkeltünk a patak fölött és egyre meredekebb kaptatón haladtunk. Vártuk az útleírások alapján beígért hihetetlen alakzatúra mosott sziklák között kanyargó fantasztikus zöld vizet, de a folyó mélyen a lábunk alatt kanyargott. Kb. 1 óra séta után elértünk egy útelágazáshoz. Ekkor jöttünk rá, hogy nem a megfelelő úton jöttünk: valóban közvetlen a Mostnica két oldalán  vezetett volna a turistaút, de valahogy eddig egyik kirándulásunkkor sem sikerült megtalálni a kopott és következetlen jelzéseket. ( a jelzések teljesen ötletszerűen váltanak pirosról sárgára, majd vissza, ritkán vannak elhelyezve, és az elágazásokban szinte soha, viszont ahol van, ott meglehetősen kopott. Csak a Vintgar-szurdokban nem tévedtünk el, de ott egyetlen, egy ember széles dongaút vezet végig a folyó fölött.) Így viszont spóroltunk fejenként 3 eurót, ennyi lett volna a belépő, ha a megfelelő úton jövünk.
Nos az elágazásnál folytattuk volna az utunkat a Voje-völgye felé, amikor leszakadt az ég. Először persze annak rendje-módja szerint csak figyelmeztetett, hogy esni fog. Mivel épp egy menedékházhoz értünk, így bementünk és rendeltünk - egy kávét. A kávé gyakorlatilag a bőrig ázástól mentett meg minket, 1 órán keresztül zuhogott, mintha dézsából öntenék. Majd újra kisütött a nap és kavargó felhők között folytattuk utunkat a Voje-völgyén át a vízesésig.
Kedvenc helyem ez a rét volt. A közepén megálltam, körülöttem hegyek és a hegyekbe akadt felhők minden irányban! Csodálatos érzés volt!
Néhány 10 méterrel a vízesés előtt fordult egyet a vihar kedve, és újra nyakunkba próbált zúdítani egy lavórnyi vizet, de éppen egy hangulatos kis vendéglőhöz érkeztünk, ahol újfent kávét rendeltünk. Innen már csak tényleg néhány lépés volt a vízesés, amit már igazán dobogó szívvel és száraz ruhával csodáltunk meg. 
Visszafelé végre a folyó partján sétáltunk a megtalált úton, ámde ekkor az eső csendesen újra szemerkélni kezdett, így a vízmosta sziklák élményt egész rövidre fogtuk. 
A 12 km-es utat 6 óra alatt tettük meg, ebből nagyjából 2 órát töltöttünk hangulatos erdei fogadókban, kávézással és beszélgetéssel. A kávé ebben az esetben az esőkabátot pótolta.

2017. július 18., kedd

Bled, a turistáktól nyüzsgő látványosság

Sziget a tó közepén

A szigeten Živa ószláv szerelem istennő szentélye állt egykoron. Staroslav pap és lánya, a gyönyörű Bogomila őrizték a szentélyt. Történt egy napon, hogy Črtomir, a pogányok fejedelme felkereste a szigetet és amint meglátta Bogomilát, rögvest szerelembe esett. Akár boldogan élhettek volna tovább a szigeten, de a keresztények és a pogányok között harcok törtek ki. Črtomir élete veszélybe került, és Bogomila, hogy megmentse szerelmét, felvette a keresztény hitet, és a szigetre új templomot építettek. Később Črtomir is felvette a kereszténységet és misszionárius lett. 
Az ószláv istentiszteleti szentélyből Szűz Mária születésének szentelt templom lett 745-ben.
A most is látható Mária mennybemenetele templomot 1465-ben építették. Különlegessége a harangtorony, és a lépcsősor. A szigetre a tó jellegzetes csónakjaival lehet átjutni, meglehetősen borsos összegért, így mi csak messziről csodáltuk.
A tó egyébként másfél óra alatt kényelmesen körbesétálható, így a szigetet minden oldalról jól megcsodáltuk.  A nyugati oldala kevésbé beépített, egy helyen  dongaút vezet a tó fölött, remek panorámával: Bled összes nevezetessége látható: A vár, a sziget és a neogótikus stílusban épült Szent Márton templom, a vár tövében.

A vár

A neogótikus  Szent Márton templom

A tó keleti oldalán a településen bábeli zűrzavar uralkodik. A világ minden tájáról érkeznek ide turisták. Rengeteg távol keleti látogató kattintgatta fényképezőgépét, számtalan arab családot láttunk, a nők csadorban, a gyerekek vígan szaladgáltak az utakon. Hallottunk francia, angol, német, magyar  szavakat.

A fagyizó

Ha már itt járunk mindenképpen ki kell próbálni a Cesta svobode és a Ljubljanska cesta sarkán ( A Casino mellett)  álló  fagyizót, mely a környék - de szerintem Európa - legjobb fagyiját árulja.

Bohinj templomai

A Bohinj-tó környékének természeti szépségei mellett barátságos templomai is lenyűgöztek. Jellegzetes templomai a középkorban épültek, kívülről jellemzően zöld kövekkel díszítettek, tornyaik szélén szintén jellegzetes a sárga-vörös-zöld festésű mintázat. 

Ribcev Laz: Keresztelő Szent János templom

A templom a Bohinji-tó partján fekszik, közvetlen a Száva kifolyásánál. A folyón egy romantikus kőhíd ível át.

Mint minden templomot a környéken, ezt is kőkerítés veszi körül. Teteje fából készült, gyönyörű zsindelyes tető, mely a környék népi építészetének jellegzetessége.

Román kori és gótikus díszítések is megtalálhatóak a templomban. Sokszor három rétegben festették egymásra a freskókat. A különböző bibliai jelenetek között láthatjuk Káint és Ábelt, és Sárkányölő Szt. Györgyöt is. Érdekesség, hogy Káin vállán egy fehér ördög ül, egy meglehetősen ritka szimbólum.
Falfestményei igen különösek. Angyalai sokszor vámpírfogakkal rendelkeznek, szentjei különös tárgyakat tartanak a kezükben.
 Keresztelő Szent János feje, meglehetősen naturalista stílusban, tálcán kínálva.
Nem messze innen, egy másik templom gyönyörű bejárata:
 A bejárat előtti tér többnyire kerek, krumpli méretű kövekkel van kirakva.

Srednja Vas: Szent Márton templom 

Ez a templom kicsit kilóg a sorból. barokk templom, mely egy kisebb domb tetején épült, meredek hegyoldalon 100 lépcsőfokon lehet feljutni hozzá. 

A templomkertben itt is temető található. A templomot embermagasságú kőfal veszi körül, így a városka nem is látható a templomkertből. Körülöttünk a hegyek és a végtelen béke. Jó lehet itt nyugodni!

Stara Fuzina: Szent Pál templom 

A hegyről lefelé vezető út egyenest a templomhoz visz,  barátságos látvány!

Ukanc és Ribcev Laz között: Cerkev Svetega Duha

Szépen látszik a jellegzetes a sárga-vörös-zöld festésű mintázat.

2017. július 8., szombat

Gombakeresés a Börzsönyben

Gombász barátommal ezúttal a Börzsönybe indultunk szerencsét próbálni. Elvileg rengeteg rókagombát kellett volna találnunk az erdőben, és szegfűgombát a réteken.
A mezőn azonban csak egyetlen véres disznólábat találtunk, de ennek csak a kutyám örült, aki rögtön bele is hempergőzött. Ettől kezdve szél ellenében akár 10 méter távolságból illat alapján felismertük, anélkül, hogy láttuk volna. 
Bár ezzel a rejtőszaggal észrevétlen megközelíthette volna zsákmányt, a rókagombák úgy tűnik nem nagyon bírták a közeledő illatfelhőt, pánikszerűen a föld alá húzódtak, így egyetlen egyet sem találtunk.
Már majdnem feladtuk a reményt, megint üres kézzel megyünk haza, amikor két nyári laskát vettünk észre.  Ezen felvillanyozódva rögtön meg is figyeltem a kagyló formájú hullámos szélű kalapot, majd a tönkre lefutó sűrűn álló lemezeket. Persze minderre okításomul gombász társam hívta fel a figyelmemet.

Továbbá volt olyan kedves, és mindkettőt nekem adta, így ő üres kézzel tért haza. 
Feldolgozás során a tönkje elég szívósnak bizonyult, a kalap azonban szépen szeletelhető volt. 

Kis gondolkozás után hagymával, fokhagymával, fehér borral és rozmaringgal készítettem el, a végén tejszínnel habartam. Nem volt belőle túl sok, mégis egy kis rizzsel hárman is ettünk belőle kóstolót.