2017. április 28., péntek

Ahová a sárkányok inni járnak...


Vízesés részletek

Az alábbi fotók a Bihar-hegység számtalan gyors vizű hegyi folyóinak zúgóit örökítik meg.

Az első képen azt próbáltam megörökíteni, ahogy a szabálytalan kisebb-nagyobb sziklalépcsőkön zúdul alá a víz, sokszor kettős vízeséseket alakítva ki. A nagyobb vízesés alatt ( az áramló víz és a sziklák között, mintha szendvics volna)  a kisebb sziklákon sok apró vízlépcső alakul ki. Próbáltam hosszabb és rövidebb záridővel is elkapni a látványt. A rövid záridő teljesen zavaros képet nyújtott, végül a hosszú záridő közelített legjobban a valósághoz, de ha nem mondom, akkor talán senki nem látja, hogy ez két vízesés egymás alatt. És ha mondom? 
Vízesés a vízesés alatt
Állítólag minden folyónak megvan a saját zárideje, amire sokszor csak utólag, az otthoni képválogatás során tudunk meghatározni. Ezért érdemes az áramló vízről többféle záridővel is képet készíteni.
A víz és a sziklák mindig számtalan utólagos asszociációra adnak lehetőséget számomra. Különféle embereket, állatokat, tárgyakat veszek észre a képen. Ti is megtaláljátok? Ti mit láttok? 
Gorilla a pezsgőfürdőben.
Női test fátyolban
A gömbölyűre koptatott sziklák igyekeztek mederbe terelni, megzabolázni a vizet, ami nem hagyta magát. Minduntalan új utakat keresett, s a sziklák tetején próbált utat találni. Itt azonban megszelídült, és sokkal csendesebben csöpögött a mohákról. Ezt az ellentétet próbáltam megfogni az alábbi képen.

Kora reggel a patakvölgyet még árnyékba borították a környező hegyek, amiket azonban a felkelő nap sugara aranysárga színűre festett. A kékes színű vízben és sziklákon visszatükröződő sárga hegyek különös látványt nyújtottak.
Ebben a témában a kedvenc képemet sajnos a túratársam, Nagy Béla készítette, valóságos remekmű! Az eredeti képet honlapján lehet megtekinteni: belanagy.hu 

Hajnali hideg

2017. április 21., péntek

Hegyek mindenütt - Bihar-hegység

Erdélybe érkezésünk napján esős, hideg idő fogadott, és másnap is sapkát, sálat, téli bakancsot húztunk, úgy próbáltuk megközelíteni a Pádis-fennsíkot. Havas, járhatatlan utak fogadtak minket,  hiába próbáltuk megközelíteni a számtalan beígért látványosságot, térdig érő hóra nem számítottunk április közepén. 
Így  néhány próbálkozás után feladtuk a kísérletezést.
Kárpótlásul az útról számtalan kilátópontról csodálhattuk a felhők közül kibukkanó tájat. órákig álltunk az út szélén, lestük a felhők vonulását, figyeltük a természet fényjátékát, hova esik vajon legközelebb egy kis napfény!




2017. április 18., kedd

Tavaszból a télbe, azaz út a Rozsda-szakadékhoz

Az Erdélyi-szigethegység  völgyeiben tavasztól zsong az élet, virágoktól színesek a rétek, fakadnak a fák rügyei, madárdaltól hangos az erdő. De ahogy feljebb megyünk a hegyi úton, itt-ott csepegő jégcsapok lógnak az út széli mohás sziklákról. 
Egy ilyen jégcsapos forrás mellett leparkoljuk a kocsit, a forrástól alig pár lépésnyire, a a hajtűkanyarból vezet az út a Rozsda-szakadékhoz, melyet egy hatalmas tábla is jelez.  Alig észrevehető kis ösvényen lépünk be a zöld erdőbe (talán a sárga jelzésen?), lábunk alatt olvadt hólé csordogál, majd néhány lépés után fehérbe borul a táj, csak a patak vize váj bele fekete csíkokat. 
Gyorsan zúgó hegyi folyócskamellett vezet fel az út. A félig olvadt hóba szerencsére jól bele lehet vágni a cipőnk sarkát, így nem csúszkálunk az egyébként igen meredek és keskeny ösvényen. Szép lassan araszolunk felfele. Néha megállunk pihenni, közben egy-két fotó is elkattan, de állványt még a leglelkesebbek sem veszik elő.
Kb. 1 óra folyamatos hegymenet után érjük el a hegytetőt, a lábaink alatt hatalmas vörös szakadék, kalcit, agyag és vörös agyag keveréke: egy hatalmas vízmosás, melyet még most is gyorsan mélyít az erózió.
A látvány gyönyörű, a rozsdaszínű hegyoldalakon fehér foltokban ül a hó. 

A fenyőkről nagy csomókban zuzmók lógnak, sajna nem sikerült épkézláb képet készíteni róluk.
Itt találkoztunk először a kárpáti sáfránnyal. Mindössze a virágcsúcs vége látszott ki a hó alól.
A mély hó, az egyre erősödő szél, no meg  a viszonylag kései óra miatt nem is kalandoztunk tovább, hanem elindultunk visszafelé ugyanazon az ösvényen. Kicsit jobban csúszkáltunk ugyan lefelé, mint amennyire az adrenalinszükségletem ezt indokolta volna, de azért különösebb baj nélkül elértük a kocsit, irány a vacsi!

2017. április 17., hétfő

Vízesések és zúgó patakok között

A kétnapos esős idő és a Pádis-fennsíkon vádliig érő hóban eltöltött szombat után felhőtlen kék égre, szikrázó napsütésre ébredtünk.
Pádist nem mertük megkockáztatni, nem valószínű, hogy a hó elolvad egyetlen hideg éjszaka alatt, így a völgyben kerestünk a kirándulásunknak célt.  Szállásunk előtt zubogott tova a Bohodei-patak, számtalan látványos, apró vízeséssel, gyönyörű öreg, göcsörtös mohával borított fákkal.
A térkép szerint egy ponton hatalmas vízesésként veti le magát a hegyről. Keressük meg, cél a Phateon-vízesés! A kék jelzésen alig 5 km a kiindulási pontunktól.
Madárcsicsergős, barátságos erdőben, csodás környezetben vezetett az út, a patak zúgása állandó társként szegődött mellénk. A széles erdei úton nem volt túl megerőltető a séta, a mellettünk kanyargó patakban mocsári gólyahírek, acsalapu, a parton berki szellőrózsa, ikrás fogasír, májvirág és számtalan további erdei virág nyílt.
Egy ponton túl medvehagyma mezők szegélyezték az utat és a fák alját. El is majszoltunk néhány levelet azon frissiben egy kis - még Budapestről - magunkkal hozott madárlátta sajttal. 
Az út sehogy sem akart emelkedni, ami feltételezte, hogy az utolsó méterek nagyon meredekek lesznek, de álmunkba sem gondoltuk, hogy mi vár ránk. 
Egy kisebb vízesésénél az út eltűnt, a jelzés pedig felfelé mutatott, egy meredek kőzuhatag felé.
Vízesés az elágazásnál - függőleges épített kőfalon omlik lefelé

Nem akartuk elhinni, hogy ez egy turistaút, gondoltuk valami hiba csúszott a felfestésbe, de nem. Bizony a jelzés arra mutat, és a térkép szerint is arra kell menni. Elhűlve szemléltük a kőzuhatagot. Tettem is néhány lépést felfelé, és nem tűnt lehetetlennek feljutni, bár még mindig kérdéses volt számomra a lejutás lehetősége. Mivel a társaságban különböző technikai felkészültségű és állóképességű emberke volt, leszavaztuk az útvonalat. Mint utóbb kiderült, ezt nagyon jól tettük! Később olvastam egy útleírást, ismerősök szintén erre jártak a hétvégén, és képeik tanúsága szerint az út még meredekebbé válik, láncokba kapaszkodva lehet feljutni a vízeséshez egy gyakorlatilag függőleges sziklafalon. Ledöbbentem, hogy sehol nem jelezték az út nehézségi fokát, simán elvezetik az egyszeri gyanútlan turistát egy olyan helyre, ahol jól jön a sziklamászó tudás.
Több, egymás alatti vízesés a folyón
Akkor most merre? - merült fel a  kérdés. Kinéztünk a térképen egy másik vízesést, ehhez kicsit vissza kellett menni a patak mentén, és ahol egy hegyi patak fentről beletorkollik a Bohidei-be, ott átkelni a másik oldalra, és a lezúduló patak mentén felmászni a vízeséshez. Elég kalandosnak hangzott ez is! Az első kihívást a patakon való száraz lábbal történő átjutás jelentette. A víz hideg volt, sok helyen térdig ért a víz,  a patakban lévő kövek csúszósak, nem lehet csak úgy átugrálni rajtuk. Karvastagságú ágakat dobáltam a vízbe, melyeket az erőd sodrás azonnal felkapott és tovaszáguldott vele! A fiúkat nem hagyta nyugodni a dolog.
A patak egy részén képződött egy kis sziget, ide egy kb. másfél méteres szakaszt kellett volna csak áthidalni. Hatalmas köveket dobáltak a vízbe, mintegy gátat emelve a víz elé. Majd találtak valahol kivágott fatörzseket, és ezeket a keresztülfektetve az előbb bedobált kövek fölött egész stabil építményt kaptunk. Ahol még kicsit bizonytalanul mozogtak a rönkök gondosan válogatott kövekkel megtámasztották, a rönkök végénél lapos kövekből épített úton sétálhattunk fel a hídra.
Épül a híd
Lassan már egy hatökrös szekér is kényelmesen átjuthatott volna a hídon, mi lányok kicsit hiányoltuk a korlátot, de erre azt a választ kaptuk, hogy az nem volt rajta a tervrajzon! Oks, akkor induljunk. Két férfi, mint két híd őr a rönkök két átellenes végénél állva segített át minket a gerendákon. Hamarosan átjutottunk, és a betorkolló patak hatalmas kövein elindultunk felfelé.  vadregényes út volt, fejünk fölött lebegő fákkal, izgalmas sziklákkal, csörgedező vízfolyással, meleg napsütéssel. El sem hittük, hogy tegnap még tengelyig süppedtünk a hóba!
A hegyi patak medrében felfelé a vízeséshez
Egy szélvédett, napsütéses helyen megpihentünk, elfogyasztottuk uzsonnánkat, és élveztük a nyárias meleget. 
Hamarosan elértük a  vízesést, három lépcsőben zúdult alá a magasból. S bár nem olyan nagy, mint a  Phateon, mégis lenyűgöző volt!
A vízesés - kb 10 m magas
Közben lassan késő délután lett, ideje volt visszafordulni. Ez már sima ügy volt, bár a meredek köves úton lefelé is csak lassan haladtuk. átkeltünk a hidunkon, amit nem sodort el a víz, vetettünk rá még egy utolsó büszke pillantást, és csendben beszélgetve megindultunk hazafelé.
 Csodás nap volt! Egyszer még a Phareon-vízesését is megnézzük!

2017. április 15., szombat

Az a csodálatos pisztric!

A pisztricet nem akkor mondunk, ha tüsszentettünk egyet, hanem ez egy taplógombának a neve. Csodás mintázata van, és azon kivételes taplók közé tartozik, amelyik fiatal korában még ehető is!
Többnyire élő, vagy elhalt lombhullató fákon nő. Kedvencei a diófa, juhar, mi azonban egy tölgyes-bükkös erdőben bukkantunk rá.

Gyönyörű párducmintás kalapja lenyűgözött!

Mi egy kivágott fa mellett botlottunk bele, nem tudom, hogy került a földre, rendszerint nem olyan könnyű levágni a fáról, tönkjét elég nehezen viszi a kés.  Olvastam egy cikket arról, hogy régen hogy mentek a legények "pisztricezni".
Pisztric név feltehetően a pettyet jelentő pisz, és a kopaszt, simát kicsinyitve kifejező tiric v. teric szóösszetételből ered, ami arra utalhat, hogy a gombát fehér lyukacsai pettyessé teszik. Egyes források szerint ez a pár milliméteres likacsos, tönkre lefutó pórusos rész, melyet csakúgy, mint könnyen lehántható „bőrét” ajánlatos lehúzni megtisztításakor. Én főzés előtt nem pucoltam meg, és nem éreztem ennek semmiféle hátrányát.

A gomba további népi nevei a teljesség igénye nélkül: bagolygomba, diófacsöpörk, fődi géva, huhugomba, jaszka, picpiri, piszpirisz, rühösgomba, szilfagomb, tarkagomba.
A gomba  mérgező fajjal nem összekeverhető!
Áprilistól októberig nyúlik termésideje, de csak fiatal korban ehető. Ilyenkor is érdemes a tönktől távolabbi részeiből készíteni az ételt. 
Egy blogon olvastam, hogy a tönktől való távolság sorrendjében négyféle felhasználási módját ajánlják a gombának:  a szélekből készíthető tokány, majd a középső harmadból rántott szelet, a tönkhöz közeledve érdemes ledarálni a nehezebben rágható-vágható részeket és  darálva fasírtként elkészíteni. A tönk közeli részeket pedig levesekbe, mártásokba főzve remek ízt ad az ételnek!
A gombát elkészítés előtt érdemes kb. 30 percig előfőzni. 
Számomra kicsit szokatlan az íze,  nehéz behatárolni, hogy mire hasonlít, kicsit hússzerű, de talán leginkább a pisztricgombára!

Elsőnek tokányt készítettem belőle, belekerültek nehezebben rágható részek is, de az erős fog mindent megold! 

2017. április 13., csütörtök

Mi ez?


Festmény

Az autóból pillantottuk meg ezt a kis virágzó fát a völgy közepén. Egy emberként ugrottunk ki az autóból, egyszerre céloztunk és lőttünk. Egyszeri és megismételhetetlen.

Sáfrányvadászat Pádis fennsíkján

Csodás fotók csábítottak a Bihar-hegységbe, ahol ilyentájt tömegesen virágzik a kárpáti sáfrány. Ha valamit nagyon szándékol az ember, akkor valahogy mindig szembejön vele a lehetőség, csak rajta áll, hogy megragadja-e.  Osztottam, szoroztam, és úgy döntöttem, a gyönyörű látvány megéri az árát, felpakoltam a szükséges felszerelést, és egy remek társasággal nekivágtunk az útnak. Az elmúlt hetek meleg, napsütéses, tavaszi időjárása egyáltalán nem indokolta azt a 20 centis hótakarót, ami a Pádis-fennsíkon fogadott minket. A hegyre vezető úton sorban akadtak el tengelyig érő hóban a magyar buszok, mivel a helyiek sem tartották már szükségesnek az út takarítását, ezért egy hónapja lemondták a szolgáltatást. Túravezetőnk a négy kerék meghajtásos autójával makacsul törte a friss havat, a sáfrányok azonban mélyen a hó alatt lapultak. A nyakunkba zúduló eső és a szép havas erdő látványa sem segített feledtetni csalódottságunkat. 
Egy helyen azonban mégis megpillanthattuk a virágok kiálló csúcsait. 

Másnap ragyogó napsütésre ébredtünk, hamarosan 20 fokot mutatott a hőmérő higanyszála. Elindultunk hát hómentes rétet keresni, s sáfrány fogni. Ott lapultak a ravasz kis jószágok a harmatos fű között. Bár nem voltak túl sokan, be kellett érnünk ennyivel.
Jövőre újra itt a helyem, mert a teljes mezőt borító rét látványa nem hagy nyugodni!



Berki szellőrózsák ébredése

Körülöttünk magas hegyek, félig árnyékban, félig napsütésben. A csúcsok között itt-ott már besüt a nap, a meredek lejtőket végigcirógatják a fénysugarak.
A deres fű lassan kiengedi magából a hideget és a vízcseppek ezernyi igazgyöngyként ragyognak a napsütésben.  
A rétek friss zöldjében, mintha hófoltok csillannának. De nem! Apró virágok nyitogatják szirmaikat, és nyújtóznak a nap felé. Majd megrázzák kis fehér fejüket és ezernyi csillogó fénycseppet szórnak szerte-szét, beborítva velük a rétet. 
 Virágkelyheikből lassan eregetik a fénygömböket, betöltve velük a sötétséget.
Egy későn kelő szégyenkezve emeli fejét: Lekésted a hajnalt!
Fényárba borul a rét, új nap kezdődik. 

2017. április 12., szerda

Kucsmagomba medvehagymával

Egy réges régi jó ismerősömről váratlanul kiderült, hogy képzett gombaszakértő és gombászni is jár. Az a szerencse ért, hogy mostanában életcéljának tekinti gombaszakértővé való nevelésemet, ami teljesen egybevág az én elképzeléseimmel is. Ugyan az első közös gombászásunk során csak egy árva piros csészegombát találtunk, ami csak egy kicsit kisebb, mint a körmöm, mégis rendkívüli műveltségre tettem szert kucsmagomba tekintetében. Így amikor egy erdei bóklászásom során szembejött velem, rögtön felismertem. Bár tölgylevelek között bukkantam rá, de ott nem tűnt fotózhatónak, úgyhogy a hegytetőn egy sziklára helyeztem, így minden porcikáját jól meg lehetett szemlélni.
Nevéhez méltón üreges, csúcsos süvege van. Belül a tönkje is és a süvege is üreges.

Mind színre, mind formára sokféle változatban előfordulhatnak. Ezt az elegáns fekete-fehér süvegeset egy másik helyen találtam lehullott levelek, salátaboglárka és ibolyák között.

Félbevágva jól látszik, hogy a tönk és a süveg egyetlen üreget képez, ellentétben a mérgező óriás papsapka gombával.
Bár nem találtam túl sokat, nagy izgalommal vártam, hogy elkészíthessem. Pár napja medvehagymát is gyűjtöttem, így azzal szerettem volna elkészíteni. 
Végül az üvegesre pirult hagymára rádobáltam a feldarabolt gombát, hozzáadtam a csíkokra vágott medvehagyamát, pár percig főztem, sóztam, borsoztam, megszórtam darabokra vágott paprikával, friss medvehagymával. 
Épp csak egy falat jutott kóstolóba mindenkinek! Íze a májra emlékeztet, nagyon finom!
További nagyon jó kucsmagomba recepteket találtam: http://www.foodandwine.hu/2012/05/10/a-kucsmagomba-aprilis-majus-legszebb-gombai/ 
Ezt az információt kaptam Fődi Attilától"Az összes hazai kucsmagomba faj 20 perc intenzív hőkezelés után fogyasztható biztonsággal! A hatályos rendelet nem részletezi, de - ha jól tudom - a fehérjéi állnak a háttérben. Az érzékenyebb gyomrúaknál olykor még megfelelő hőkezelés után/mellett is gondot okozhat a fogyasztása."