2017. március 29., szerda

Solymári kilátások


A virágos Sisakvirág tanösvény

A tanösvény a Telki országútról indul és a zöld háromszög jelzés vezet át a csúcson álló Csergezán Pál-kilátón keresztül Nagykovácsiig.
Hossza kb. 10 km, a szintemelkedés 400 m. Legmagasabb pontja a Nagy-Kopasz 559m.
A tanösvény igazi különlegesség. Elképesztő mennyiségű és fajtájú virágot fedezhet itt fel az ember fia-lánya, valamint kora délelőtt számtalan dalos madár hangjától zeng az erdő.
Így tavasz elején kezdetben kopár fák között vezet felfelé a széles turistaút, majd egyre többször sárgállik ki itt-ott a húsos som sárga virága. Dalra is fakadtam, olyan jókedvem támadt tőle, amikor átbújtam a sárga, romantikus alagúton.
Kb. félórás sétával  elérhetjük Tarnai-pihenőt, ahol remek panorámában gyönyörködhetünk, (távolban Százhalombatta tornyai)
megcsodálhatjuk a szélben bólogató kökörcsineket, sőt héricsek is mereszthetik ránk hatalmas sárga napkoronájukat.
Innen felfelé a domboldalt egyre kevesebb talaj fedi, a dolomit sziklás terület az időjárásnak és a kirándulóknak köszönhetően egyre inkább felaprózódik, a murvásodás gátolja a zárt gyeptakaró kialakulását. 
Fák közül leginkább molyhos-tölgyesekkel találkozunk (a képen a lombtalan erdő), a fák meglehetősen alacsony növésűek, kivéve az invazív fekete fenyőt, melyből szintén láthatunk jó néhány égbe törő csoportosulást a környéken, bár némelyik eléggé megtépázott állapotban leledzik. 
A napsütötte réteken kankalin, kövi pimpó, martilapu, daravirág, fürtös gyöngyike virít.
Ahogy közeledünk a Budai-hegység legmagasabb pontjáig, a Nagy-Kopaszig,  a fák tövében egyre több a hóvirág, tüdőfű, erdei kutyatej, galambvirág, kisvirágú hunyor, bókoló fogasír, boglárka, keltikék mindenféle színben,  hát még amiknek a nevét sem tudom, vagy  észre sem vettem.


A kilátó nevét Csergezán Pál festőművészről kapta, aki szívesen festette az erdő vadjait. 
A kilátó közelében a déli lejtők tölgyeseit felváltja a bükkös, majd a kilátótól alig egyórás sétával elérhetjük Nagykovácsit egy szép gyertyános tölgyesen keresztül.  Jelen pillanatban nem találtam ezen a szakaszon virágokat az úton, de a tanösvényen elhelyezett tájékoztató táblák számtalan további, később virágzó virágkülönlegességgel kecsegtettek.

  

Május 

Az első tavaszi virágokat számtalan újabb váltja fel, melyek szinte az összes általam bejárt Buda környéki sziklagyepen megtalálható. Ilyenek a zsálya, salamonpecsét, farkas kutyatej, csűdfű, elvirágzó héricsek.
A zárt dolomit sziklagyep jellegzetes jégkori maradványfaja, a henye boroszlán is itt bontja gyönyörű sötét rózsaszín virágait.
Igazi meglepetés volt számomra az erdei szellőrózsa bájosan könnyed hatalmas fehér virágszirmai.
A réten épp május elején kezdte bontogatni szirmait a tarka kosbor, virágai a fehértől a sötét rózsaszínig minden árnyalatban pompáztak.

Íme egy kis ízelítő a Tarnai-pihenő panorámájából:
 A színeket a természet alkotta, nem PS! Köszönhető ez a párás időnek, és a jobbra épp lemenőben lévő napnak.

A májusi sziklagyep

 Különlegessége az árvalányhajak között megbúvó  tarka kosbor.
További kosbor fotókért katt IDE.
Nagy foltokban borítja a lejtőket és az erdők alját a nagyezerjófű.
Lila minden árnyalata a sziklagyepen: bókoló bogáncs, zsálya, csomós harangvirág, gombos varjúköröm, közönséges ebnyelvűfű, tarka kosborok minden árnyalata, katáng ...
Egyenes iszalag a nagyezerjófű között:
Mezei keresztfű:
A kétlevelű sarkvirág orchideaféle és állítólag enyhe vanília illatot áraszt, de én nem éreztem,. Igaz erős szél fújt, amikor arra jártam. Termései apró magvak, melyekben nincsen tartalék tápanyag, ezért a fejlődésben gombafonalak segítségére van szüksége a növénynek.Védett, eszmei értéke 10.000 Ft.
Kilátás a Tarnai pihenőről:

A kilátótól Nagykovácsiig terjedő bükkös erdőben nem sok virágzó növényt találtam, de a turbánliliom már növelte bimbóit, és az erdő alján tarka kosbort is találtam.
Az út szélén lengette rongyait a kónya habszegbű, azt mondják ennek így kell kinéznie, még nem virágzott el :)

Június közepén 

Alig tettem néhány lépést a  tanösvényen, amikor az erdő szélén a réten megpillantottam a tarka nőszirmok telepeit! Mellettük nyílt a sárga gyűszűvirág is.

A rétek tele voltak koloncos legyezőfűvel, kis ökörfarkkóróval, pirosló herével. Az erdő mellett az úton baracklevelű harangvirágok lengedeztek.
Elérve a Tarnai-pihenőt, a sziklagyepen orchideáknak nyomát sem láttam már, az árvalányhajak között árlevelű len bújt meg.
Találtam még terjőke kígyósziszt, imolát, peremizst, orvosi székfüvet...
Elhagyva a kilátót, a hegy északi oldalán turbánliliom pompázik.
Június utolsó napján a turbánliliomok már elvirágzottak, de szomszédságukban tömegesen nyílik a sisakvirág. A turbánliliomok virító lilájához képest alig észrevehetőek sárga, süvegszerű virágai.
 Az erdő árnyas sűrűjében leginkább még mindig a harangvirág virágzik. De most nem a baracklevelű, hanem a keskenyebb levelű kánya harangvirág. Találtam fehér példányt is.
 A Tarnai-pihenőnél megtaláltam az István-király szegfű néhány példányát.
Kiérve az erdőből, az út menti réteken a legtöbb virág már magot érlel. Ami még virágzik, azokon csomókban csüngnek a nektárt szívogató lepkék. Közelebb érve hozzájuk számtalan színes virágként reppennek a magasba.



Folyt. Köv.

A növények határozásában köszönet a Növényhatározó természetjáróknak csoporotnak!

2017. március 15., szerda

Csévharaszti ősborókás

A Duna-Tisza köze egyik legváltozatosabb természeti tája a Csévharaszt térségben elterülő homoki erdőssztyepp terület. Az un. Buckás-erdő vegetációja nyáras borókással váltakozó homoksztyepp.
Mindenre kiterjedő információt  a Nagykunsági Erdészet honlapján lehet találni. 
A kijelölt sétaút széles, homokos, sík terep, telepített akácerdőkön vezet keresztül. Majd egy ponton valóban nyárfaerdőket pillantottunk meg, az úttól kicsit távolabb. A hatalmas nyárfák között találtunk rá a borókásra, és egy kis eldugott, csodaszép békés tisztásra.
 Az a különös boróka példány fő ága több helyen szétvált, visszahajlott a földre, még a moha is befedte. Úgy nézett ki, mintha már nem élne. Követve azonban az ágak vonalát a földig, ott legyökeresedett(?) újra, majd ágai végén új hajtásokat hozott.


Gyilkos-tó és tavaszi tőzike

 Egyes források szerint Magyarországon három helyen lehet tavaszi tőzikét találni: Körmenden, Csáfordjánosfán és a Bakonybél közeli erdőben. Idén a három közül a legközelebbit választottuk, annál is inkább, mivel itt található a Hubertlaki-tó is, ami igazi különlegesség hírében áll. 
A kocsit Bakonybélen túl, az Odvaskő hotel parkolójában érdemes leparkolni, és innen egy rövid darabon jobbra a piros jelzésen kellmenni, majd a kék keresztre rátérni, ami épp a tóhoz vezet. Pár éve már jártunk erre, akkor egy ponton eltűntek a jelzések, és kicsit bolyongani kellett, mire a fa törzsére festett hatalmas, piros betűs TÓ felirat igazított útba minket. Most nem volt iylen probléma, minden harmadik fatörzs el volt látva a megfelelő turista jelzéssel.
Gyönyörű, szálegyenes bükkfák között néhol kivöröslik az erdei fenyők vörösbe játszó törzse. 
Csaknem a tóhoz értünk már, amikor a távolból az ezüsterdő alján megpillantottuk a világító fehér virágmezőt.

A kis patak partja, egészen az egykori  Hubertlaki-vadászházig telis-tele volt nyíló tőzikével. Ott nézegették magukat a séd víztükrében. (Az itteni patakokat helyi tájnyelven séd-nek hívják, ami időszakos patakot jelent, csak esőzések után található bennük víz)

Innen az utunk a közeli Hubertlaki-tóhoz vezetett, amit a bakonyi Gyilkos-tónak nevez a népnyelv, mivel az erdélyi azonos nevű tóhoz hasonlóan elárasztással keletkezett. 1980-ban eredetileg vaditatónak készült a a tó, helyén égerfák álltak.  A Hamuházi-séd felduzzasztásával a fák a víz alá kerültek, majd egy idő után kidőltek, azonban csonkjaik mind a mai napig kilógnak a vízből, bizarr hangulatot kölcsönözve az amúgy festői, békés tájnak.  
 Ma az egykori fák halott csonkjain  burjánzik az új élet.
A tóban halak úszkálnak, a  környékén gőtéket és békákat is találhatunk, ha szerencsénk van, és ha a megfelelő időben járunk erre. Most csak számtalan turistát vetett elénk a sors. 
Visszafelé útba ejtettük a Vörös-János-sédet is. Ez a patak is egy tavat táplál. A tó valóban tele volt vízzel és éledező nádassal, de a belőle kivezető vízmeder teljesen száraz volt, ami nagy kár, mert vízzel telve rendkívül izgalmas, látványos, romantikus hely lehet!
Az erdő ezen részét leginkább hóvirág, illetve egy-két sárga kankalin borítja.
GPS navigációm szerint összesen 11 km-t tettünk meg, a két tó körüljárásával, kis kitérőkkel.