2017. január 2., hétfő

Ha az ember fotósokkal túrázik...

Apátkúti-völgy. Látványos patakmeder, csobogó vízesés, barátságos erdei vendéglő, pisztrángos és szurdokvölgy, andezitbánya. Csupa felfedezni való látványosság kicsinek és nagynak egyaránt.
Fotós társaimmal egy Visegrád-Pilisszentlászló utat terveztünk a két ünnep közöttre. Napsütéses időt, zúzmarás fákat rendeltünk. Ezzel szemben  a karácsony előtti zúzmara leolvadt a fákról, helyenként 90 km-es széllökések próbáltak eltéríteni az úttól. A kezdeti napsütést hamar felváltotta a felhősötét égbolt. Mindez nem szegte kedvünket. A szurdokban viszonylagos szélcsend mutatkozott, a felhős idő pedig jót tesz a hosszú záridőnek!
Az út kb. 10 km hosszú, két óra alatt bejárható, kivéve kisgyerekekkel és fotósokkal. A fotósnak - csakúgy, mint egy kisgyereknek - minden elképzelhető és elképzelhetetlen érdekes lehet: egy fűszál, egy apró bot, a víz fodrozódása, vagy egy bogár bal szárnya. 
Az első 100 métert másfél óra alatt tettük meg, összesen 143-szor guggoltunk le (fejenként). Mivel a szurdokot már többször fotóztam, és az állványt sem volt kedvem elővenni, így csak néhány kézből lőtt "vizes" képet gondoltam itt megosztani. Néhányat fotót pedig beépítettem a régebbi bejegyzésbe >>




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése