2016. március 28., hétfő

2014 - TOP 10

Az alábbi sorozat válogatás 2014-ben általam készített legjobb természetfotóiból. A válogatást megkönnyítette, hogy két év távlatából néztem a képekre.
Kedvenc Beliczay-szigetemen keresztül húzódó meleg vizű patak gőzölgése eredményezte ezt a hideg ködös hatást. Pár perc múlva már a fák közé besütött a nap, és a különös ezüstös kavargás néhány perc alatt megszűnt.

A fenti patak március elején. Az évben két olyan hét van, amikor pontosan szemből, az út irányából kel fel a nap. Szerencsém volt, épp nem voltak felhők az útjában. Azóta sem sikerült ilyen pillanatot elkapni, igaz, már a patak sem gőzölög, elapadt a meleg forrás.


2016. március 27., vasárnap

Ölelkező fák és sziklák a Zsivány-szikláknál

Dobogókő alsó parkolójából a piros kör jelzésen indultam a kb 4,5 km-es sétára. A kopár, megtépázott erdő hangulatát oldotta a vidám madárcsicsergés. Fél órás laza sétával értem el úti célomat, a Zsivány-sziklákat.  A távolból vidám zsivaj hallatszott, tízesével tódultak le a sziklákról a gyerekek, megrohamozván a felnőtteket. Néhányan még a fák között, sziklák lábánál rejtőztek, de hamarosan ők is becserkészték az ellenséget, és győzedelmesen tovahaladtak.
Mikor közelebb értem a sziklákhoz megértettem mindent! Ezt a helyet Isten is zsiványtanyának teremtette!  Az út a sziklák között húzódik jó pár méter hosszan, felülről kiváló célpontot jelent az arra elhaladó. 
A csaknem 100 méter hosszan elhúzódó sziklák között két sikátor is található, a sziklák csaknem 30 méter magasak.



A sziklák nagy részét moha borítja, kivéve azokat, melynek tetejére fel lehet mászni. Ezeket simára koptatták az emberi lábak.
A fák, gyökerek és sziklák különös szimbiózisban élnek itt együtt.


 Kalácsként összefonódott gyökérzet erősen kapaszkodik a sziklák közötti résekbe.


Ősszel a legszebb:
Ez a gyökerestől kidőlt fa még élt! Földre feküdt törzséből vékony gallyak nőttek, végükön apró rügyek fakadtak.
 Két félig kidőlt fa öleli a szinte szabályos alakú sziklatömböt.

A Pilis sziklatömbjei az egykori vulkáni működés eredményei. a kilövellő láva megkeményedett, majd hatalmas szikladarabokat lövellt ki magából a vulkán, mely a megkeményedett lávába csapódott. A sziklafalak úgy néznek ki, mintha óriások dobálóztak volna kővel.
A piros kör, vagy a kék sáv jelzést követve újabb fél órás sétával, minimális szintemelkedés mellet,  visszatérhetünk Dobogókőre, ahol az üdülő övezet házai között visz az út. Inkább a 70-es évek hangulatát idézi a környék, néhol szépen rendben tartott, néhol új építésű rönkházakkal, néhol elhagyatott épületekkel találkozhatunk.
Az őszi kirándulás képei>>

Dobogókő-Prédikálószék

Kora reggel indulok Dobogókőről Prédikálószék felé a piros háromszög jelzésen. Reménykedem, hogy nemsokára kisüt a nap, és a tetőn szép panoráma fogad. Persze hétvégén pont nem süt, minek is sütne, sütött eleget hét közben. Igaz, én akkor a suliban csücsültem, és csak bentről néztem a napsütést, de ez az időjárást egyáltalán nem érdekli.
Az erdőben fehérre fagyott sár, csúszós lejtők fogadnak. A fénytelen időben a sok kidőlt fa látványa háborús filmeket idéz fel bennem: olyan a Pilis, mint Budapest bombatámadás után. Bánatosan lépkedek.
A földön halmozódó faágak között egyre több helyen pillantom meg a pirosló hunyort. Felvidít a látványa.
Közben az út lefelé kanyarodik, lassan ereszkedek le a lejtőn. Hamarosan elérem a bicikliutat, ezen folytatom az utat a Szép-Cseres felé. Itt kevesebb a kidőlt fa, barátságosabb az erdő. Kis erekben csordogál a víz a hegyről mindenfelől, patakokká növekszik az út szélén. Az erdő sok helyen járhatatlan az összegyűlő alkalmi tavacskák miatt.
Sokfelé nyílnak a tavaszi virágok: az ibolya, a hóvirág, a keltike lepi el az erdő alját laza foltokban.


Út a Szép-Cseresen keresztül:

Hatalmas az erdő!

Mire elérem Prédikálószéket jól elfáradok. A csúcson már többen reggeliznek, minden szikla foglalt. Így csak ácsorgok, és bámulom a tájat. Alattam kanyarodik a Duna, távolban a Börzsöny, jobbra Visegrád.  Majd még visszajövök ide kellemesebb fényviszonyok között - határozom el, és visszaindulok Dobogókőre. Visszafelé egyre több emberrel találkozom, felébredtek a kirándulók. Mire a parkolóhoz érek már mindenhonnan finom ételszag tekergőzik felém. Ideje ebédet főznöm otthon, vár a család. Hamarosan kapom is a telefont: Mit eszünk ma? Ennek fele sem tréfa, hamarosan hazaérek és teljesítem anyai kötelességemet, majd ebéd után jóízűen alszom egyet a 12 km-es sétára!

Rám-szakadékon át Dobogókőre


A Rám-szakadék túrát egyik osztályom szavazta meg még Mikuláskor. Tél végén sikerült is egy előbejárást megejtenem a lányommal.  Februárban, amikor meghirdettem a kirándulást, a szüntelen esőzések miatt folyamatosan tolódott az időpont, március közepe lett belőle, mire  az időjárás is és az időbeosztásom is kedvezően alakult. Addigra a csoport nagy része kedvét vesztette sajnos, végül hárman vágtunk az útnak. Így viszont a 9 órára tervezett buszos indulás helyett kocsival közelítettük meg Dömöst, s 10 órakor már irányt vettünk a szakadék felé. 
A Pilisi Parkerdő facebook oldaláról megtudtam, hogy a szakadékot épp előző nap tették járhatóvá, és nyitották meg újra a turisták előtt,  így azt gondoltam, térdig fogunk úszni a vízben. Bár az erdőben sok helyen hatalmas sárdagonya állta utunkat, nagy szökkenésekkel jutottunk túl rajtuk. A sok eső ellenére a patak nem volt tele vízzel, szinte száraz lábbal tudtunk átkelni rajta.

Igazi madárcsicsergős, tavaszi napsütés vezetett minket végig a szurdokon. A fák a fejünk felett kapaszkodtak a sziklaperembe, lomb nélküli ágaik még átengedik a fényt és a meleget, barátságos kék búra alatt kapaszkodtunk a korláttal és létrákkal jól kiépített út mentén.
A szakadék végénél fogyóban volt már az ivóvizünk, ezért a térképen jelölt Három-forrás felé vettük az irányt. Telefonkészülékemre letöltött Pilis térkép meglepően pontosan mutatta helyzetünket, és az irányt. Az erdőben a föld alól előbukkanó források körüli mocsaras terület bűzlött a sok rohadó falevéltől, óvatosan kerülgettük a cipőnkkel. Mikor megtaláltuk a három közül az egyik forrást, bizony nem volt kedvünk meríteni a vízből. Mindenfelé apró lárvák, bogarak tekergőztek a sáros vízben.  
Innen arra indultunk tovább, amerre Dobogókőt sejtettük. Kis ösvényeken haladtunk felfelé, szürke törzsű égig érő bükkfák árnyéka hullámzott a dimbes-dombos tájon.
Amikor kiértünk a súlyos teherautó kerekek taposta földútra kicsit kényelmesebben haladtunk ugyan, a környezet viszont egyáltalán nem volt vadregényesnek mondható. Turistajelzést már régen nem láttunk, pontosan nem is tudtuk, hol járunk, mikor a fák között faragott kapu sarkát vettük észre. Különös dolog - kapu az erdőben. Arra tartottunk, hogy megszemléljük, mit is faragnak egy pilisi erdei kapura? 
Miután ilyen váratlanul megtaláltuk a Rám-hegyet (486 m magas), pedig nem is kerestük, gondoltuk, megnézzük a  Ferenczy-sziklát, hiszen itt dobog a Föld szíve!
A hegy lábánál kis Kőmanók vigyázták a szívdobbanásokat. Mi is elhelyeztük a saját kövünket a többi tetején, megcsodáltuk a manókat, ...


majd megmásztuk a sziklát. Nekünk úgy tűnt, Norbinak hosszú lábaival 3 ugrás az egész, mi lányok azért megfontoltabban haladtunk felfelé, útközben többször is megcsodáltuk a tájat a lábunk alatt és a fák ágaiba költözött kőmanóknak is oda-odamosolyogtunk.
Az erdő még kicsit sem zöld, csak a csupasz faágak takarják a hegyet. Szemközt velünk magasodik Dobogókő.
Kicsit megpihenünk, majd megint erdei ösvényeken keresztül, mohos, szinte szabályos téglatest, néhol tetraéder alakú  sziklák között haladunk felfelé.
Egy helyen az egész erdő romokban hever. Mindenfelé szanaszét dobált fák hevernek, mintha óriások játszottak volna marokkót, és elfelejtették helyére tenni a szétszórt pálcikákat. 
A turistaúton sokan járnak, széltében-hosszában kanyarognak a hegyoldalban. Levágjuk a kanyarokat, így mindenkit megelőzve rövid, ámde igen meredek és csendes ösvényen jutunk fel a 700m magas csúcsra. A végére sípol a tüdőm, próbálom szabályozni a lélegzetem, a fiatalok ne hallják, hogy egy gőzmozdony próbál kitörni a torkomon. Kicsit azért megnyugtat, hogy az eddig oly szapora beszédük elfogyott! Végül felérünk. Rengeteg ember léptet, bandukol, andalog, szaladgál és kóborol a csúcson, kor, hangulat és fizikai állapot függvényében. 
A napot felhő takarja, feltámadt a szél, érezhetően hűvös lett a levegő. Lassanként visszafelé vesszük az irányt, a Turul-körúton indulunk, egy ponton le kéne térni a Lukács-árok felé, de elvétjük az irányt. Mire észrevesszük, egyszerűbb átmászni a kidőlt fákon, és úgy rátalálni az útra. Az erőnk fogytán van, a fatörzsek hatalmasak, a 10. után  már nem esik jól a mászás.
Hamarosan azonban elérjük az erdészeti járművek taposta göröngyös földutat. Innen a Lukács-árkon át már csak fél óra a Dömösre vezető aszfaltút. Már nem törődünk a sárral, a pocsolyákkal, rezignált nyugalommal lépünk a közepébe, mi ugyan nem emeljük magasabbra a lábunk! 
Az aszfaltútra kiérve egy újabb fél óra a parkoló. Útközben meglepetésszerűen egy kürtős kalács árus bódé nőtt ki a földből, rávetjük magunkat a frissen sült kalácsra, majd hamarosan békésen nyújtóztatjuk tagjainkat a kocsiban.
28000 lépést tettünk meg, ami átlag 60 cm-es lépéshosszal számolva 16-17 km. Nehezített terepen, hegynek fel és hegynek le! Meg voltam elégedve magammal, és másnapra még izomlázam sem volt!

2016. március 20., vasárnap

Hunyor

A hunyornak hazánkban háromféle faja él: A Mecsekben és a Villányi hegységben az illatos hunyor, az Északi-középhegységben a pirosló hunyor, és a Dunántúli középhegységben a kisvirágú hunyor.



A hunyor szirmai valójában nem is szirmok, hanem megnövekedett csészelevelek. 
Az itt található virág  a kisvirágú hunyor. (Helleborus dumetorum) Érden, a Fundoklia völgyben és Budakeszin, a Mária-szurdokban, valamint a Budai-hegység több pontján is találkoztam velük. 
kisvirágú hunyor a Budai-hegységből

 



Illatos hunyor a Villányi-hegységből (Szársomlyó) Tényleg citrom illata van, akárcsak a nagyezerjófűnek. és a csészelevelei nagyobbak, mint a kisvirágú hunyoré, bár ez a képen nem látszik. 


Miután megtörtént a beporzás, a csészék nem hullanak le, hanem egyben marad a virág, csak megjelenik középen a termése, egy tüszőcsokor. Ebből kifolyólag akkor is úgy néz ki, mint egy virág, amikor már termése van.  

Egy kicsit felkopaszodott bokor a tüszőcsokorral, április közepén

Latin neve arra utal, hogy mérgező növény: Helleborus=helein+borus=ölni + étel. Az ókorban a gonosz szellemek elűzésének szertartásain használták.


Magot érlelő hunyor




Pirosló hunyorral én a Pilisben, Dobogókőn találkoztam. Tele volt az erdő alja és az út széle!

 A pirosló hunyort régen a gyógynövényként használták, mivel nagyon erős méreg, ezért ma már csak állatok számára készítenek belőle gyógyszert.