2016. november 5., szombat

Új kilátó épült a Tihanyi-félszigeten

Tavaly nyáron, amikor az Apáti-hegyen jártunk, szájtátva csodáltuk az elénk terülő látványt, és kicsit sajnáltuk, hogy nem látjuk a félsziget másik oldalát a tetőről. Ezt a problémát most tökéletesen megoldja a november 2-án átadott új kilátó, melynek tetejéről páratlan körpanoráma nyílik a Balatonra, illetve a Tihanyi-félszigetre.
Bár péntek kora délután jártam arra, mégis tele volt  a kilátó emberekkel. Bicajos fiatalok, öregek, kisgyerekek számára is könnyen megközelíthető, és nem túl fárasztó kirándulást jelent. A csúcs több irányból is megközelíthető, én a Belső-tó mellől indultam, a szőlőültetvények mellett. A cél eltéveszthetetlen, mivel már messziről látszik a kilátó.
Kilátó az öreg levendulás felől.
A szőlőst elhagyva a Csúcs-hegy lábától a tájékoztató tábla szerint a sárga háromszög jelzésen 680 métert kell megtennem. Elcsodálkoztam azon, hogy ezen a negyed órás úton hányféle arcát mutatja a hegy. A mediterrán hangulatú domboldalt látványa után éles kontraszt a göcsörtös, zuzmókkal borított öreg tölgyerdő, melyben elszáradt, ember méretű ökörfarkkórók lengedeznek.
Majd  az őszi erdőben egykori megkövült lávafolyamokon lépkedhetünk felfelé. Fentről megcsodálhatjuk a Külső-tavat, mely mocsárvilága számtalan vízimadárnak ad otthont.
A hegytetőről pedig a félsziget belseje felé végeláthatatlan szőlős látványa fogad.
A kilátóból remek a látvány minden irányban, jó lenne itt megvárni a naplementét (nyugat felé most éppen fotózhatatlan, mivel szembesüt a nap, és a Balaton víztükre nagyon csillog), aztán mégis nekivágok az útnak visszafelé.

Az kirándulók nagy része a szőlősorok mentén tart a Belső-tó felé, én azonban azt az utat választom, amerre nem jár senki. Hamarosan el is érem az erdei iskola épületét. A tájékoztató tábla szerint az Aranyház nevezetű gejzírkúp innen 2,5 km. Gondoltam, az kizárt dolog, én max. negyed órára saccolom, jártam már ott. El is indultam a jelzett irányba, aztán hamarosan rájöttem, hogy bizony én vagyok kicsit eltájolva, tényleg lesz háromnegyed óra, mire odaérek. Így a naplemente a Szarkádi-erdőben ért utol, ahol egy ponton remek kilátás nyílik a Balatonra.
Gyönyörködtem kicsit a naplementében, de sajnos nem szeretek sötétben erdőben sétálni, így futólépésre váltottam, és így a táblák által jelzett szintidő fele alatt elértem az Aranyházat.
Az Aranyház onnan kapta a nevét, hogy a lemenő nap fényében arany színben úszik egy speciális zúzmó fajta miatt, de ügye a naplementét lekéstem, így csak a nap utolsó fényjátékát tudtam elcsípni a csúcsról.
Innen 20 perc sétával már a sötét erdőben botladozva értem le az autóhoz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése