2016. május 2., hétfő

Túra az Istállós-kőre

A Szalajka-völgy Magyarország legszebb helyeinek egyike, igazi turistalátványosság. Legnagyobb vonzereje a Fátyol-vízesés, melyet évente több ezren keresnek fel. Íme a kötelező fotó:
A gyönyörű erdőben számtalan kis tavacska, forrás és vízesés között kiépített aszfaltút könnyíti meg a kirándulást. Ha még ez sem lenne elég, 1908 óta kisvasút visz fel a Fátyol-vízeséshez, így azt minden különösebb fizikai megerőltetés nélkül bárki megtekintheti.
Kb. 15 évvel ezelőtt jártam arra utoljára, és már akkor is nyomasztóan hatott rám az emberek tömeges vándorlása, illetve a völgy bejáratánál sorakozó encsem-bencsem árusok portái, amint mindenképpen valamilyen igazán nélkülözhetetlen fakardot, vízipisztolyt, vagy faragott szarvast szerettek volna ránk sózni. 
Ezért már jó ideje kerültem a helyet, de lányom nem emlékezett arra, hogy ott jártunk. Kigondoltunk egy csendesebb hétköznapot, abban a  reményben, hogy olyankor a kutya sem jár arra.  
Ebben erősen tévedtünk. A kisvasút tele volt emberekkel, akik a végállomást elérvén szerencsére többnyire lefelé vették az irányt. Néhányan még velünk tartottak a közeli tóhoz, ahol a felhők remekül tükröződtek a vízben, békés, romantikus hangulatát mindenki a fényképezőjével próbálta elkapni. Legalább 10 egyforma fotó készült 2 perc alatt, majd a népek továbbálltak lefelé. 
Egyetlen idősebb házaspár kérdezte meg, vajon az ősember barlang felé merre kell menni? Mutattam neki a az utat felfele, és ecseteltem a nehézségeket is, így aztán sikerült kettesben nekivágni a barlang felé vezető kaptatónak. 
Kb. 20 perc mászás után értük el a barlangot, amelyről már szintén számtalan fotó készült nálam felkészültebb emberek által, így itt most csak a Nagy Denevér Isten szobrát mutatom meg.
A barlang hodályként szolgált egykoron, szépen elfér benne akár 1000 disznó is, innen is kapta a nevét a hely: Istállós-kő. 
Majd a csúcs felé indultunk, és reméltük szép panorámában gyönyörködhetünk a tetején. Ez a remény tartott minket az úton, mivel rendkívül meredek és hosszú kaptató vezet odáig. Az erdő gyönyörű volt, még szarvasteheneket is láttunk elillanni a fák között.

De a tetőn csalódottak voltunk. A 959m magas csúcson semmi mást nem láttunk, csak fákat, és ezt a rozsdás gépezetet, melyről el nem tudtuk képzelni, hogyan és mi célból került a hegytetőre. Én fűrészgépre, vagy sífelvonóra asszociáltam. 
Ha valaki azt gondolná, hogy lefelé kellemesebb volt az út, mint felfelé, az téved. Egyszerűen csak más izomcsoportokat mozgat meg, lévén most combból kellett tartanunk magunkat, ráadásul az előző napok esőzései miatt csúszós volt az ösvény. 
Lefelé még megálltunk néhány ponton gyönyörködni a tavakban, vízesésekben, és az éppen nyíló virágokban. 
Pisztrángos tavak és holdviola mező
mocsári gólyahír és acsalapu
Néhány szót szólok még a Fátyol vízesésről:
A Szalajka-patakot karsztforrások (Szikla-forrás, Szalajka-forrás) táplálják. Amikor a források a felszínre jutnak az oldott széndioxid egy része elillan a levegőbe, az így túltelített vízből kicsapódik a kalcium-karbonát. A víz egy ilyen, mintegy 17 m hosszú mésztufagát 18 teraszán zúdul le. A területet a látogatók elől el is kerítették, mivel könnyen megeshet, hogy az emberek lépte alatt beszakad a mésztufa lépcső.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése