2015. november 28., szombat

Mennyei kikötő

Ezt a képet három nappal ezelőtt készítettem. Egy éjszakába nyúló mulatozás után reggel korán keltem, és a fagyos, fénytelen hidegben sétára indultam. Elő sem vettem a fényképezőgépet, mert ilyen időben minek? Már visszafelé tartottam, amikor mégis elhatároztam, hogy a kis tó felé teszek egy rövid kitérőt. A döntésem UTÁN a felhők oszlani kezdtek, itt-ott előbukkant a nap. Aztán leértem a tóhoz. Elkészítettem ezt a képet, majd még párat, kerestem a legjobb beállítást. (végül a többit gondolkodás nélkül kukáztam) Majd beültem a tréningre, amin részt kellett vennem.
A kép tökéletesen visszatükrözi az AZÓTA bennem megjelent érzéseket.  Mintha elővetülése lett volna a történéseknek.

2015. november 24., kedd

Damariba-sziget

Dunavarsány szomszédságában, Majosháza határában a Duna és egyik holt ága által közrefogott kis sziget a Damariba-sziget. Az alacsony, mozdulatlan vízben meglapuló letört gallyak, a mocsaras területeken élő növények, nád és sáscsomók vadregényessé varázsolják a tájat.  

Mozdulatlanság
"Parti őrség"
 Az árnyékos részeken még deresek voltak a növények...

Öreg füzek uralják az árteret


2015. november 23., hétfő

Bükkös







Kék



Kuszaság

Bár a nappalok rövidülnek, számomra mégis egyre hosszabbak a napok. Nincs megállás reggeltől-estig, mindig van valami tennivaló. Jól esett hát egyik délután sétálni egyet kedvenc szigetemen (Beliczay), ahol a fények csodásan rajzolták körbe a természet kuszaságát. A levelek és vonalak összavisszaságát fotózva csodálatosképpen kitisztult a fejem, és helyére kerültek a gondolataim. 




 



2015. november 20., péntek

Erőforrás

 


Lányommal a kilátónál

Sétálunk a már sokszor járt utakon. Csendesen lépdelünk, de pörög a nyelvünk. Nagy szavak nem hangzanak el, csak a mindennapok történései. Aktuális örömök, sikerek, bánatok, problémák.

20 éve, még kavicsokat szedtünk itt, megcsodáltunk minden fűszálat, megvizsgáltuk a falevelek alatt lapuló bogarakat, felmásztunk a padokra, és hintáztunk a faágakon. A hely ugyanaz, csak a séta módja és beszélgetés témája más. Felnőtt lett a lányom. Hetente találkozunk. 
Jó együtt lenni.
Aztán rádöbbenek: bölcsebb is, mint én. Az én hibáimból tanult! :)

2015. november 11., szerda

Selyemkóró, avagy vaddohány

Ki hitte volna, hogy ez a kedves kis vattacsomó egy agresszíven terjeszkedő, Észak-Amerikából behozott, tájidegen özönnövény? 
Eredetileg a textilipar számára hozták az országba. Kísérletek történtek kaucsuktartalmú tejnedve gyógyszeripari hasznosítására is,  de végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mivel a növény minden talajon remekül megél, gyökérzete akár két méteres mélységben is behatolhat a mélybe, sajnos kiszorítja az őshonos növényfajokat. Erdőtelepítéseknél a csemeték fejlődését gátolja. Ráadásul virágzásakor elcsalogatja a méheket más növényektől (pl. napraforgó).
A
Sok kis zöld "papagáj" ül egy selyemkóró száron. A növény minden része mérgező, csak a virágporból készült méz fogyasztható.  Őshazájában hashajtó-hánytató és köptető tulajdonsága miatt alkalmazták.

Más vélemények szerint kifejezetten előnyös a telepítése homokos talajokon, ahol más növény amúgy sem él meg. Hamar megköti a homokot, július-augusztusban nyíló hússzínű virágai szépen díszítenek, és vonzzák a méheket. A selyemfűméz különlegesen illatos és intenzív ízű méz, pollentartalma alacsony, így allergiások is fogyaszthatják. Mint a legtöbb méz, gyulladásgátló és vérnyomás szabályozó hatású.




A magok repítőszőreikkel nagy távolságokat is meg tudnak tenni. A talaj tetején ugyan csírázási arányuk kicsi, de ha bejutnak a talaj mélyére, akkor szinte biztos, hogy növény fejlődik belőlük. Utána pedig szinte lehetetlen kiirtani.


Én mindenesetre nem tudtam betelni a látvánnyal, amit az őszi meleg szellőben lobogó fehér pihék jelentettek.