Gyerekkoromban sokat vittek szüleim a Jegenye-völgybe, Solymár határába kirándulni. Mindig elbűvöltek a Paprika-patak vadregényes kanyarulatai, vízesései, és az út melletti megmászható sziklatömbök. Később én is sokat vittem ide saját gyerekeimet, de sem gyerekként, sem szülőként nem jutottunk túl a Rózsika-forrás utáni nagy rétnél. Talán kisgyerekként már nem tűnt túl izgalmasnak az út hátrelévő negyed órája, és még csak nem is sejtettük, hogy az út végén áll a Solymári vár.
A torony helyén épült kilátóból csodás panorámában gyönyörködhetünk.
Igaz, nem valami nagy vár, sosem volt az. Összesen két toronyból és 3 melléképületből állt fénykorában is. A 15. században kezdte pályafutását, tartozott a Cudar, Rozgonyi, majd a Garai családhoz is. Sőt Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak adta, majd II. Ulászló reneszánsz stílusban bővítette az épületeket.
A 18. század után a vár jelentőségét elvesztette, a környékbeliek elhordták a várfalat, legelőnek használták az egykori várat, és a dombot, ahol állt. 1970-es években kezdődött meg az egykori várfal, és épületek feltárása, majd részleges rekonstrukciója, mely mind a mai napig tart.
Reneszánsz kút a várudvar közepén:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése