2015. június 15., hétfő

Körbejártuk a tihanyi Belső-tavat

Ha Tihany, akkor apátság. Mire végigsétáltunk a városka utcáin, megnéztük az összes turistacsalogató paprikafüzért és kerámiacsodákat, megcsodáltuk a nádtetőket és a különlegesen kövezett házakat, kiabáltunk a visszhangnak, és bámultuk a Balatont, többnyire elfogyott az erőnk, és már csak arra tudtunk koncentrálni, hogy visszajussunk a komphoz, és irány újra a déli part. Hazafelé, ha megemlítettem az útról is sejlő kis tavat, mindenki lehurrogott: "Elég volt mára!" Így volt ez sok-sok éven át.
Most ellenben úgy hirdettem meg családi körben, hogy cél a Belső-tó, illetve annak környéke, lényeg, hogy olyan helyre mehetünk, ahonnan látható. Végül négyesben indultunk útnak, nem túl korán, hogy az ifjúság tudjon aludni.  Érdnél karambol, mindkét sávot lezárják.  Araszolva jutunk el az M0-as lehajtóig, majd a 7-es úton szép lassan csurgunk a tömeggel a Balaton felé. Nem túl biztató - kamasz lányom sóhajtozik: ennek semmi értelme, minek jött már megint a velünk? 2 óra alatt mégis lejutunk, a család férfitagja igen éhes, első dolgunk a tihanyi szabad strand kifőzdéje. Árnyékban is izzadunk, úgyhogy megszavazzuk a séta elhalasztását, előtte napozunk egyet a parton. Nem stresszelek, úgysem jók a fények, tényleg izzasztó a hőség, meg nem is jó zsémbes családdal gejzírkúpokat mászni.
Legnagyobb meglepetésünkre a Balaton meleg, hosszú lubickolásra is kiválóan alkalmas, pedig 1 hete még azon gondolkoztam, befűtök a lakásban. Végül 4 óra tájban közös megegyezéssel felkerekedtünk a tó felé. A GPS pont a Levendula házhoz vezetett, itt található egy nem működő gémes kút, és egy kis ház, ahol horgászjegyet lehetett venni, illetve csónakot lehet bérelni, hogy evezhessünk egyet a tavon.
Mindkettőt passzoltuk, sétálni fogunk! Minek? - áll optimistán a kérdéshez legkisebbem. - Ebben a melegben? És messzire megyünk? - Veszek egy nagy levegőt, lassan kifújom, inkább nem mondok semmit. 
Távolban szürke marhák kérődznek, előtte focipálya.

Ahogy közelítünk kis állatok tűnnek el föld alatti járatukban, aztán feltűnnek egy másikban. Ürgék. Elég mókásak, ahogy állnak a bejárat előtt, füttyögnek, figyelnek.
Közben a tó is pompásan csillog, mindenkinek tetszik.

Enyhül a hangulat, vidáman vágunk neki a jelzésnek az Aranyház felé, ami az egyik gejzírkúp neve. Amikor felkanyarodunk az erdei úton, lányom még megereszt egy bátortalan "nem lesz ez túl meredek" megjegyzést, de végül mindenki leelőz engem, én lihegek szépen lassan sereghajtónak és bámulom a baracklevelű harangvirág kecses kelyheit. Megmásszuk az első kúpot. Pazar a panoráma, bámulunk ki a fejünkből, és nézzük a tavat, a Balatont, Tihanyt.
A Belső-tó és a balaton között nincs összeköttetés. Hihetetlen, hogy más a színük!
Majd tovább.
Az Aranyház tetején kényelembe helyezkedik a család, hosszú csevegés, nevetgélés, semmiről sem szól, mégis minden nagyon fontos, jól érezzük magunkat. csaknem 1 órát ülünk a sziklákon, végül töri a hátsónkat a kő, ezért indulunk vissza.
Számtalan turistaút szeli át a félszigetet, de jó lenne bejárni őket! - ötlik fel bennem, de érzem, ez nem az a pillanat. A barátlakásokat lőjük be célként, onnan is remek kilátás nyílik a tóra. Idő hiányában autóval megyünk az ösvény bejáratáig, majd onnan jó 45 perces séta a gerincen. A panoráma innen is csodás. Ha jól sejtem az egykori földvár falmaradványain sétálunk majd egész a Barátlakásokig.
Most éppen az Orlay-murok, avagy turbolya fehér virágai lepik el a hegyoldalt, köztük terjőke kígyószisz kéklik. A távolban a Belső-tó.
A gerincen tovább haladva másfajta kékség tűnik fel: a Balaton. 
Végül mindenki úgy értékelte, hogy csodás nap volt ez, gyönyörű helyeken jártunk, jó volt együtt lenni, még ha nem is kirándultunk egész nap, és az apátságot a szokásostól eltérően csak egész kicsiben láttuk. Nagyon jól esett végre megpihenni a kocsiban,  kellemesen ringatott minket a kis járgány hazáig, szemünk előtt a végtelen út és panoráma, szívünkben a végtelen összetartozás érzése. Egymással, a tájjal, a világgal.
Az egykori földvár fala?

4 megjegyzés:

  1. Na, ezt (mármint a kúpokat) én még nem próbáltam, legközelebb.
    Tihanynak nem maradhat titka előttem! :)
    Szokás szerint érdekes volt a beszámolód!

    VálaszTörlés
  2. Huh, gyönyörű ez az útvonal :O Milyen korú gyerekkel vállalható, illetve milyen edzettséggel? :) mert hordozóban még éppen elbírom, de azért nagy szintkülönbségeket nem vállalnék vele :D Írod,hogy a Levendula háztól indultatok. Ha jól tudom most van a fesztivál, mi még azon sem voltunk, nagy pörgésre nem vágyunk, de ha a házban is kaphatunk kicsit a hangulatból, levendulából,akkor lehet,hogy betérnénk és csökkentenénk a túrát. Úgy is érdemes lehet belevágni? :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Judyt! Ez teljesen laza út, hordozóval is remekül járható. A mi kirándulásunk inkább a sziklán ücsörgésből állt. Ez volt az egészben a vicc. Kb 5 percet másztunk fölfele. Nem túl nagy a szintkülönbség. Hétköznap voltunk, még iskolaidőben. Olyankor nincsenek sokan, kellemes az egész. Levendulavirágzás idején szerintem elviselhetetlen a tömeg, tavaly olyankor hétvégén voltunk a párommal. Illúzióromboló. Szerintem ilyenkor a Levendula házban is tömeg van, de próbálkozzatok hétköznap. És igazából ketté is lehet venni a sétát. Az egyik a tó körül, a gejzírek felé. A másik pedig a barátlakások. Az kb 45-60 perces séta, ott van azért egy kis kaptató visszafele.

      Törlés
    2. Köszönöm a választ! Ettől féltem én is, úgyhogy végül passzoltuk idénre is a fesztiválos időszakot, de remélem, hogy egy hasonló túrát össze fogunk hozni!

      Törlés