Caorle, a színes város

Hosszú esős út után a buszunk leparkolt Caorle egy parkolójában. Bár az idő szomorú volt, mi mégis vidáman másztunk le, megmozgatni elgémberedett tagjainkat. Mire mindenki leszállt, kisütött a nap, és mi fülig érő szájjal vettük nyakunkba a 2000 éves települést, melyet a rómaiak idején halászok és juhászok alapították. Virágkorát az 5. században élte, ekkor Észak-Olaszország fontos kereskedelmi központjaként a környék legnagyobb városa lett. Ma színes házaival igazi szemet gyönyörködtető gyöngyszem, homokos, sekély tengerpartjával kedvelt fürdőhely. 

Méltán nevezik "kis Velencének": óvárosa pompázatos színű középkori házak és szűk sikátorok kavalkádja.

 Az indiai centrum mellett ott a városka legjobb fagyizója.

Erre a festményre az egyik szűk utcácskában botlottunk bele:

 A házak fölé magasodik a St. Stefano dómhoz tartozó 48 m magas harangtorony.

Innen már csak egy lépés az 1038-ban,  román-bizánci stílusban épült  dóm. A torony 10 évvel később isztriai kőtömbök felhasználásával készült el, és kissé balra dől. No nem annyira, mint a képen látszik, az inkább csak a fényképezőgép torzítása.  Ívelt ablakok és téglaborítás jellemzi a katedrálist és a mellette álló harangtornyot is. Hajdan boltív kötötte össze a katedrálissal, emellett kilátóként és világítótoronyként funkcionált.

Innen a tengerpart felé vettük az irányt, ahol a sétányt védő sziklasorba kőfaragók vésték alkotásaikat, és amelynek tetején kötelező a fotó!

A sétány végén áll a városka legrégibb temploma a Madonna dell'Angelo, mely az itt élő halászok számára a tenger szimbóluma. Az apácákkal számomra különös látványt nyújtott. 

A városba visszafelé újra összefutottunk velük, megkértek minket, hogy fotózzuk le őket. Úgy gondolom ennek maradéktalanul eleget is tettünk.

A sétány végén a templom mögött előbukkant a tengeröböl, a sekény vízben fürdőző gyerekhad, és a szemközti part csodás hoteljei. Rögtönzött idegenvezetőnk hiába is hívott a templomba, mi megrohamoztunk a partot. Volt aki térdig gázolt a vízbe, volt aki kagylót gyűjtött, de mindenképp szívtuk magukba a látványt, a szabadság érzését.

Halászváros lévén, ha erre járunk, ne hagyjuk ki a kikötőt:

A mi időnkbe most ennyi fért bele, úgy érezem ez a hely méltán Hemingway kedvenc olasz városkája. 

A fő téren azért még ettünk egy híres olasz fagyit, és gyönyörködtünk a - szieszta lévén kihalt - tér színes házaiban. 

Velence esernyők alatt

Velencei ivek és kockák

 ______________________________________________________________________________

10 érdekesség a velencei gondolákról és gondolásokról

1. A gondola név  "cymbula" = "kis csónak" szóból származik. Már 1000 évvel ezelőtt is használták Velencében. A két nagy gondolás céhet, a Castellanit és a Nicolottit 1172-ben alapították.
2. A reneszánsz idején a gazdagok mindennapi közlekedését szolgálták a gondolák, közel 10 000 gondola közlekedett a lagúnákban. A gőzhajók, motorcsónakok megjelenésével, illetve a Canal Grande újabb hídjainak építése miatt azonban egyre kevesebb szükség volt a gondolákra. Ma kb. 600 gondola közlekedik a városban, melyet 450-500 gondolás vezethet.
   
3. A Velencei Köztársaság bukása után (1797) a város elszegényedett, és még a legtehetősebb polgárok sem engedhették meg maguknak a két gondolás vezette hajókat. Ekkor nyerte el a gondola ma is ismert formáját, melynek lényege, hogy a hajótest a lehető legkisebb felületen érintkezzen a vízzel, ez lehetővé teszi,  hogy egyetlen evezős mozgassa az orrdísszel együtt 11 méter hosszú és mintegy 350 kilós csónakot.
4. A gondolások külön kasztot alkotnak Velencében, még saját nyelvük is van (venét dialektus)! Ahhoz hogy gondolás legyen valaki hosszú felvételi eljáráson kell átesnie. Se külföldit, se nőt nem szívesen fogadnak be maguk közé.  Az egyetlen női gondolás több mint 10 próbálkozás után nyert sikeres felvételt a gondolások közé. 
5. A gondolás a menetiránnyal szemben evez, az evezés technikája egyáltalán nem egyszerű, a karok és a lábak is szükségesek hozzá, igen nagy erőkifejtést igényel.  A gondola formája - a jellegzetes banán forma, valamint hogy a jobb hajóoldal 23 cm-rel kisebb görbülete - segít kiegyenlíteni a gondola mozgatásához használt egyetlen, messzire kinyúló evezőlapát keltette nyomatékot. Mindez lehetővé teszi, hogy viharban, vagy hajók által keltett nagy hullámverésben se boruljon fel a csónak.
   
6. A mai bér-gondolásoknak az evezésen kívül érteniük kell  az idegenvezetéshez és elvárják tőlük az énektudást (canzone), az ún. barkarola megtanulását.
7. A sok, egymáshoz megszólalásig hasonlatos csatornában és utcácskában sokszor még a helyi lakosok is eltévednek. Így a tájékozódás a gondolás vizsga egyik legfontosabb eleme.
8. További gondot jelent, hogy Velence aljzata a múlt század vége óta kb. 23 centimétert süllyedt az artézi kutak talajvizet kitermelő hatására, így dagályhelyzettől függően számos kisebb híd alatt még a lehajtható díszű gondolák sem férnek át – vagy rosszabb esetben apályig bent ragadnak egy alacsony hidak által körülzárt térségben.
   
9. A gondolák elkészítéséhez hagyományosan nyolc fafajtát (bükk, dió, fenyő, hárs, mahagóni, meggy, szilfa, tölgy) használnak fel. A gondola készítése ezen fafajták kombinációjából áll, összesen 280 darabból állítják össze. Egy gondola nagyjából 2 évig készül pontos kézimunkával, és akár 20 évig is használható marad gondos ápolás mellett.  Az építés nem tervrajzok, hanem méretjelzést hordozó mintakeretek, ún. „sesto” és „sagoma” segítségével történik, amit a műhelytitkokkal együtt apáról fiúra hagyományoznak.
   
10. A gondolát gazdája nagy becsben tartja, mivel egyéni testsúlyához készült, és akár 20-50 000 euróba is kerülhet.
    Nem csoda hát, ha a gondolás és gondolája egy test, egy lélek.

Nagyezerjófű

Gyerekkoromban sokat jártunk a családdal kirándulni, de nem emlékszem arra, hogy virágokat találtunk volna. Pláne nem ilyen csodásan szépet és különlegeset, mint a nagyezerjófű. Bármily sok idő is eltelt azóta, erre biztos emlékeznék!

Több mint egy méter magas példányai is vannak, pompázatos rózsaszín virágai hatalmas fürtökben ülnek a növény csúcsán. Igazán impozáns látvány!
A különböző leírások szerint vanília és citrus illata van. Ebből a citrus illatot én is éreztem. Ha nagy tömegben fordul elő, akkor az egész környéket belengi ez a jellegzetes - szerintem nem egyértelműen jó - illat. Az illat anyagot a szárán, levelein mirigyszőrök választják ki, melyek érintése irritációt okozhat. 
Ez az illóolaj gyúlékony, állítólag egy gyufával lángra lobbantható, de alatta a növény nem ég el! Épp úgy, mint a bibliai csipkebokor. Ezért néhányan úgy vélik, az valójában nagyezerjófű lehetett. 

Eredetileg a görög Ditamos szigetéről származik, ezért ditamos névvel is illetik. Azt olvastam, hazánkban nem gyakori, ennek ellenére a Buda környéki erdőkben lépten-nyomon tömeges mennyiségben találkozom vele: az érdi Fundoklia völgyben, a Remete-szurdok déli lejtőin, a Normafa rétjein.

Már bimbózó korában is sejteti jövőbeni szépségét:

Levelei a kőrisére emlékeztetnek, ezért szokás  kőrislevelű ezerjófű,  kőrisezerjófű, kőrisfalevelűfű névvel is illetni.
 

Elvirágzóban:

Termése öt rekeszre osztott tok.

"Mint a hímszarvas, kit vadász sérte nyillal,
Fut sötét erdőbe sajgó fájdalmival,
Fut hideg forrásnak enyhítő vizére,
És ezerjófűvet tépni a sebére;"

Arany János: Toldi

A népi gyógyászatban számos betegség gyógyítására használták: izzasztószerként, reuma ellen, sebek kezelésére, de váltóláz, hasmenés, epilepszia és köszvény ellen is hatékonynak tartották. Talán éppen ezért nevezik erősfűnek és boszorkányfűnek is.

További népi nevei még:  szarvasfű, szarvasgyökér.

A nagyezerjófűhöz különleges mondák fűződnek:

• Ablakba téve villám ellen véd.
• Vetésszéleken jég- és madárűző. 
• A gyökere a hétlakatú zárat is kinyitja.
• A Dél-Bakonyban és a Balaton-felvidéken úgy tartották, hogy ahol a harkály ezerjófűlevelet ejt le a csőréből, kincs terem a nyomában.

 Magyarországon védett növény, eszmei értéke 5000 Ft.
Novemberben sárga levelei világítanak az erdőben: