2015. március 5., csütörtök

Szeretem

... a sziget kuszaságát,
a nyárfák fehér törzsének csillogását. 
Magával ragad,  ahogy az ég valószerűtlenül  kékre festi a vizet, és a nyárfák  tiszta tükörképét megtöri a víz alól előtörő ébredező zöld élet.
Sokáig bámulom az új élő zöldet, és a moszatos, víz alatti elfekvő füvek színét és mintáját.
Tetszik, hogy a levonuló víz zöldre festi a víz alá fulladt növényeket, elhalt leveleket.
Örömmel tölt el, ahogy lemállott fakérgek alól előbújnak a növénykék, valószínű sás, vagy gyékény?
Szeretem a sziget vadregényes kuszaságát, hatalmas, mindent átszövő indáit.
Szeretem a nagy foltokban elterülő hóvirágmezőt.
Tetszik, ahogy kis lámpásként világít a növénykék feje az erdő alján.  
  Békés hívogató hangulatot áraszt a virágszőnyeg között megbúvó moha.

Mindig megcsodálom, ahogy a kis virágok megküzdenek a rájuk fonódó elszáradt füvekkel, gallért húznak a tavalyi lehullott falevelekből.
 

Milyen békésen megbújnak a hatalmas rideg betontömbök tövében!

2 megjegyzés: