2015. március 31., kedd

Erdei kutyatej

Az erdei kutyatej már március elején kibontja bíborvörös leveleit a gyertyános-bükkös-tölgyes erdőkben. Én a Remete-szurdokban találkoztam vele és beleszerettem játékos küllemébe.  A levelek bordós-zöldes színűek, tojásdad alakúak, deréktájon sűrű fűszoknyaként veszik körül a növényt.

Valahogy eddig sosem vettem észre, milyen mókás küllemű az erdei kutyatej. Fordítva éli az életét: öregasszonyként kezdi, aztán kiegyenesíti hátát,
  majd kényes kisasszonyként sétálgat az erdei színes virágok között.
 Néha lehajol, megszagolni egy-egy virágocskát.

Virágai ernyőben nyílnak, március – április tájékán, a színük sárga- zöld árnyalatú.
Június elejére egész nagyra növeszti koronáját, szinte nevetséges kicsi kis levélszoknyája
Hasonlóan a többi kutyatejféléhez, tejnedve mérgező, bőrrel érintkezve irritációt okozhat.
Mirigyei kétszarvúak, pirosak. Toktermése barázdált, sima.
Elszáradva júliusban:
Szeptemberben:
Novemberben újra hajt!


 
Januárban, fagyott állapotban:
Tél végén:

Hérics

A tavaszi hérics sziklás, füves napsütötte dombvidékeken, sziklagyepeken, legelőkön élő, a boglárkafélék családjába tartozó növény. Nevét Adoniszról, a férfiszépség istenéről kapta. Környékünkön főleg a Budaörsi Kopárok területén illetve a Fundoklia völgyben (Érd) találkoztam vele.



Március közepétől már találkozhatunk előbújó kis tojásdad, enyhén csúcsos bimbóival. A lepelleveleken látható szőrök a kései fagyoktól védik a növényt.
Levele szárnyasan összetett, a szárakon  sűrűn helyezkedik el. A levelek fonákja kopasz. 
Egészen májusig hozza hatalmas, napsárga virágait. A kora tavaszi napsütésben már messziről kiviláglik a barnás, száraz fűcsomók közül.
Porzói és termői sárga színűek. A beporzásról méhek, legyek, bogarak és hangyák gondoskodnak.

Május végétől a kezdetben zöld, majd idővel megbarnuló bunkószerű, felálló kocsányú terméscsoportjait figyelhetjük meg.
Erősen mérgező, így a legelő állatok kerülik.
Gyöktörzsét vizelethajtó, szívnyugtató, koszorúér-tágító hatóanyagai miatt régen nagy mennyiségben gyűjtötték. Innen ered a régi népi elnevezés a „táragy-gyökér”. 
A nemzetség további két fajának – lángszínű hérics (Adonis flammea) és nyári hérics (Adonis aestivalis) – virága piros. 
Védett, természetvédelmi értéke 2000,-Ft. 

Forrás: http://www.vadonleso.hu/fajok/novenyek/tavaszi_herics/

2015. március 29., vasárnap

Rongyosak

Kökörcsinek, kecsesek, szőrösek, feketék, lilák, kékek: meseszépek. Idén valahogy a sok éppen kibújó mellett találtam nagyon sok sérültet, elvirágzót, fagyottat. Némelyik úgy néz ki, mint önmaga karikatúrája, némelyik, mint kiégett szajha, mások mint megkeseredett vénlányok.
Rongyosan is szépek.
Egykor és ma

Letűnt szépség
Pletykás vénasszonyok
Nem megmondtam, hogy te is így fogsz járni!

2015. március 26., csütörtök

Meglepetés

A Budaörsi Kopárokhoz indultam kökörcsineket csodálni és fotózni. Tavaly remek képeket készítettem itt, kíváncsi voltam felül tudom-e múlni? 
Az első, ami a szemembe ötlött az volt, hogy a domboldal tele volt virágok előtt hasaló emberekkel. Úgy látszik, többeknek is ugyanaz a gondolata támadt, mint nekem. A látvány vicces volt, mintha saját karikatúráimat látnám, még a fejük búbja is száraz fűcsomókkal volt tele. 
Kicsit azért csalódott voltam, valahogy szeretek egyedül lenni a kökörcsinekkel. Olyan szépen néznek rám a hatalmas szemükkel, minhta csak hozzám beszélnének.
Vagy nekem suttognának.
Azért végigsétáltam a hegyen, és örömmel tapasztaltam, hogy telis-tele van fekete kökörcsinnel. Tavaly még alig 1-2 tővel találkoztam errefelé, most pedig lépten-nyomon ebbe botlottam. Óvatosan kerülgettem őket, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat.
Vártuk a naplementét. Én, a hasalók és a kökörcsinek. Az egyik kolléga meg is mutatta a fotóját, nagyon szép volt, majd udvariasan átengedte nekem a fotogén példányokat.
Kattintottam néhányat én is, majd elindultam megkeresni azt a kökörcsin erdőt, amit tavaly már sikeresen lefotóztam. Meg is találtam. Idén nagyon meggyötörtnek tűnt. Talán a fagy miatt? Vagy már elvirágzott? Elég nehezen elképzelhető számomra, hogy már elvirágzott, de nagyon sok ilyen virággal találkoztam idén. Mások meg még tojás állapotban vannak a réten.
Bal oldalon a tavalyi fotó, jobbra az idei.


2015. március 21., szombat

Merzse-mocsár

Ki hitte volna, hogy az 1800-as évekig mocsaras-lápos terület volt Pest? 
A Rákosok a mai Nagykörúttól kezdődött, Zuglót is magába foglaló, Rákoskeresztúron is túlnyúló igen változatos és nagy kiterjedésű terület volt, tele lápokkal, zsombékokkal, kisebb-nagyobb nyílt vizű területekkel, igen gazdag növény és állatvilággal.
Aztán a XIX. század vége felé egyre több szántóföldre volt szükség, a területet elkezdték lecsapolni a gazdák. Vasúti töltéseket építettek, ezzel meggátolva a mocsaras területek természetes vízellátását. Majd megépült a Ferihegyi Repülőtér, ennek lebetonozása tovább csökkentette a vízutánpótlást. Ráadásul az 1900-as évek második felétől jelentősen csökkent a csapadék mennyisége.
Ekkoriban azonban még hatalmas tó volt a Merzse, kiapadhatatlan táplálékforrás a rákoskeresztúriak életében: a mocsár árkaiban hemzsegett a csíkhal. Ma már alig néhány hektáros terültet jelent, a mocsárvilág közepén elhelyezkedő tó nyílt felülete kisebb, mint a városligeti tó.
A Gyolcs-rét és a Merzse rétjeit anno legelőként, kaszálóként  hasznosították a gazdák.  A réteket ma is kaszálják a gyomosodás és az özönnövények elszaporodásának megakadályozása céljából.
Elheveredtem a tavaszi napsütésben felmelegedett földön, és bámultam az eget. Fejem fölött hatalmas barna madár körözött. Lehetett héja, karvaly, vagy akár egerészölyv is, mivel mindhárom fészkel a területen.
A réteken egykoron rengeteg orchideafaj élt, ma alig találni mutatóba egyet-egyet. Mocsári nőszirom kezdeményekkel azonban magam is találkoztam. 
A sokszor víz alatt maradó nedves területek jellemző növénye a nád, a sás és a gyékény. Régen házak, ólak tetőfedésére gyűjtötték telente.
A nádasok szegélyén időnként bokrok és füzesek törik meg az egyhangúságot. Most sokszor ezek töve is vízben állt. 
A séta során összesen 8 őzet vettem észre a nádasban, remek búvóhelynek bizonyul a számukra. De található itt nyúl, sőt vaddisznó is.
A terület két nagy mocsárvilágra osztható. A Kis-Merzse teljesen járatlan, kirándulóktól mentes elzárt terület.  Egy felszín alatti agyaglencse akkor is megtartja a vizet, ha a Nagy-Merzse esetleg teljesen kiszárad, ami az elmúlt években többször is megesett. Ezért a vízhez kötődő élőlények itt biztonságban átvészelhetik a szárazabb időszakot. Még néhány szürkegém is időzik a mocsár áthatolhatatlan nádasában! De található itt füleskuvik, seregély, és rengeteg énekesmadár.
Kora tavasszal megjelennek a tőkés récék és a szárcsák. A Nagy-Merzsére telepített madárlesből magam is megfigyeltem néhányat.
Az egész tájon valamilyen mély, zakatoló madárhang vonult végig, negyed óráig is hallható volt. Úgy hangzott, mint egy messzi, távolodó vonat hangja. 
Hétvégén ugyan tele van a madárles kisgyermekes kirándulóval, de hétközben csodálatos nyugalom honol a tájon. 
Mint látszik, nagy tavat körülvevő rétet is elöntötte a víz, gumicsizmában tudtam csak megközelíteni a lépcsőt. Nem tudtam betelni a víz alatti látvánnyal: 
A Merzse mocsár körüli erdők őshonos faja a kocsányos tölgy és a fehér nyár. A telepített fehérnyaras erdő kifejezetten erdőgazdálkodási célzattal jött létre.  
A mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben sok madár is megfigyelhető, mint például a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a fülemüle, szajkó, mátyásmadár, erdei pinty, ökörszem, királyka, meggyvágó, énekes rigó, fogoly.
Mivel a kora délutáni órákban jártam erre, nem hallottam túl sok madárfüttyöt, de fácán több is felreppent a nádasból. 
A telepített erdő sokszor nem alkalmas arra, hogy az állatok élőhelyéül szolgáljon. Kevés benne a búvóhely, ritkás az aljnövényzet. Ezeken a területeken kihelyezett fészkelőodú segíti a madarak szaporodását.
Egy tiszteletet parancsoló öreg tölgy:
A területen rengeteg özönnövény található. Ezek hátránya, hogy gyorsan terjednek, nem őshonos növények, nincsenek természetes ellenségeik és hamar kiszorítják az itt élő fajokat. Ilyen növény az erdőgazdálkodási céllal telepített akácok, értékes faanyaguk miatt. Az akácerdők azonban szinte teljesen némák, nem laknak bennük madarak, továbbá a talajszinten is szegényes a növényvilág. 
A másik ilyen gyorsan terjedő özönnövény a selyemkóró, melynek mókás bugáival tele volt a az erdők széle. 
A fák ágai rengeteg helyen sárga zúzmóval voltak bevonva.
Úgy tűnik a rétek, és a fák időnként kimossák ruháikat és szépen kiteregetik száradni őket: 
Végezetül álljon itt két csillogó-villogó vizes hátterű kép a nádasból:
A Merzse mocsár Budapest legháborítatlanabb mocsaras élőhelye.Vigyázzunk rá!