2014. július 30., szerda

Rab - a meglepetések szigete

Tavasszal a legkisebbem feltette azt a ravasz kérdést, hogy megyünk-e idén nyaralni, és ha igen hová?  Te hova szeretnél? - dobtam neki vissza a kérdést, mire gyors és határozott választ adott: a horvát tengerpartra. Kiderült, a két nagyobb gyermekem is szívesen velünk tartana, így nem is gondolkoztam tovább. Sok-sok éve már, hogy nem volt közös nyaralásunk, nagyon örültem, hogy nagy ló cula létükre elmehetünk együtt. No azért az anyagiak miatt kicsit aggódtam, de végül összejött a szükséges minimum, lefoglaltuk hát a szállást a booking.com-on, és vártuk, hogy eljöjjön az utazás napja. Irány Rab szigete! 
Hajnalban indultunk, mondván, így elkerüljük a dugókat. Én kicsit feszült voltam, mivel a fiam vezetett, (nemrég szerzett jogsit) de igazán felesleges volt, remekül tette a dolgát. A kocsi hátul cseppet szűk volt 3 személynek, ezért többször megálltunk kilazítani ülőgumóinkat, és megnézni a helyi benzinkút kávéit. A horvát autópályán egyszer 42, majd 58 kunát fizettünk, és röpke 6 óra alatt értük el a tengerpartot. A hegytetőről a panoráma bőven kárpótolta az utazás fáradalmait.
Innen már nem autópálya, hanem egy jó kis szerpentin vezet le, majd végig a part mentén Jablanacig, ahol komppal kell átkelni a szigetre a Velebiti-csatornán. A látvány végig feledteti a szűk, kanyargós út okozta izgalmakat,  csak aránylag ritkán lettünk rosszul. 
A kompnál nem voltak sokan, amíg sorban álltunk megvettük a jegyeket (egy kisebb vagyonnal ért fel: 5 személy+kocsi = 168 kuna) Az első kompra fel is fértünk, én egyre izgatottabban lestem a tájat, mi vár itt ránk?

Ez lenne Rab szigete?  

Nos, a szigetből nem látszott más csak kopár dombhátak. Hm.

Egy időben érdekelt  a kerttervezés, és több könyvet is olvastam a témában. Akkor tanultam, hogy egy parkot úgy kell megtervezni, hogy azt a látogató apránként fedezhesse fel. Kezdetben csak egy általános összkép látszik, majd ahogy sétálunk egyre beljebb és beljebb, fordulunk jobbra, kanyarodunk balra, és minden forduló után találunk valamit, amit máshonnan nem vehettünk észre. Így apránként ébredünk rá  a park rejtett csodáira.
Nos Rab is ilyen. Tele van meglepetésekkel, a lehető legkülönfélébb felfedezni valókkal. Az Öregisten játékos kedvében teremtette!
Az egész sziget hosszában 22, széltében 12 km. Így aztán elég hamar elérhető akármelyik pontja. Bármerre is indulunk, biztosak lehetünk benne, hogy jó helyre érkezünk.
Persze előbb azért a szállást kerestük meg. Az utazási irodában kellett fizetni, a meglepetés az volt, hogy euróban jobb lett volna, mert így elég rosszul váltották át kunára, 10 000 Ft-ot buktunk az dolgon. Rossz érzésünk azonban elmúlt, amikor megláttuk a szállásunkat. Rab városához közel, a hegyoldalban egy ház legfelső emeletén lévő apartmant béreltük ki. A lakás tágas volt, gyönyörűen berendezett, hatalmas terasszal, és a tengerre, Rab városára néző csodás panorámával rendelkezett. Minden elképzelésünket felülmúlta!
Házigazdáink rendkívül finom túrós rétest sütöttek a számunkra, és friss üdítővel kínáltak. Itt tartózkodásunk alatt még egyszer sütöttek süteményt, házi készítésű bort is kaptunk tőlük, valamint hatalmas, lédús paradicsomot hoztak nekünk a kertjükből. Rendkívül barátságosak voltak, bár semmilyen emberi nyelven nem beszéltek.

Kamenjak - a kőrengeteg

Az utazás előtt gyerekeim megkérdezték tőlem, hogy kell-e kabát, és meleg ruha? Én csak annyit mondtam, hogy: Minek?
Másnapra megérkezett az eső és a hideg. 
Mihez is kezdjünk magunkkal? Fürdeni nem lehet, kár is a tengerpartot felfedezni, menjünk inkább felfele, a hegytetőre.
Ijesztően meredek szűk út vezet a 408 m magas csúcsra. Balról meredek sziklafal, jobbról szakadék, és csodás panoráma a tengerre. Mehetnénk gyalog is, ha hoztunk volna meleg ruhát és túracipőt. Kezdetben csak a kocsi ablakából nézzük az esőt, és a kopár hegyoldalakat, rozsdás kerítésmaradványokat, aztán egyre jobban kerekedik a szemünk! Ki hitte volna, hogy ez ilyen különleges lehet!

Már nem törődünk se esővel, se hideg széllel, állunk a hegytetőn, a szél belekap a ruhánkba, hajunkba, de izgatottan szökdécselünk kőhalomról kőhalomra. Többször is visszalátogattunk ide.

Strandok a szigeten

Az eső sehogy sem akar szűnni, így borús időben kell bejárnunk a szigetet. Így is van látnivaló bőven! A sziget északnyugati csücskén - Lopar névre hallgat - terül el egy barátságos ligeterdő, valamint itt található Horvátország legnagyobb homokos strandja. Kisgyerekekkel ideális terep a sekély és meleg víz miatt. "Sahara" felé vettük hát az irányt (no nem a nudista strand miatt, mert itt az is van bőven), és el is értük RAJSKA PLAŽA-t. Az esőnek köszönhetően kihalt volt a part, de látszott rajta, hogy amint kisüt a nap, ez lesz a törzshelyünk!
A bátrabbak megfürödtek, és az egyetlen törülközőnkön testvériesen megosztoztak.
Szerencsére harmadnapra verőfényes napsütésre keltünk, mintha csak az angyalok öntötték volna a fényt az egekből. A háttérben látható szigetet sikeresen bevettük, ehhez elő kellett venni az úszástudományunkat, és tudnunk kellett mezítláb járni a köveken, ugyanis a sziget partja éles kövekkel borított. Welness fürdőkben ezért külön pénzt kérnek, mi pedig teljesen ingyen  kaptuk a jó kis talpmasszázst. Igen egészséges!
A szigetet hosszú fű borítja, néhol  keskeny ösvények vannak kitaposva, elhajlik a fű, olyan, mintha gyékényszőnyegen sétálnánk.
Itt egykoron ház állott, a nyomai még mindig láthatóak. Talán egy régi gazdag római család építette oda? Vagy Mussolini koncentrációs táborának őrtornya állt itt?
Ez volt a kedvenc strandunk, de azért jó párat kipróbáltunk még a szigeten. Akár minden nap mehettünk volna más-más hangulatú strandra.

A sziget eredeti neve Arba volt (jelentése "sötét, erdővel borított"), melyet az itt élő liburniai törzsek adták a szigetnek.  Csodaszép erdők vannak itt még most is. Az egyik ilyen zöld terület Lopar után Kampor.
Suha Punta felé letérve Rab városa után érjük el a félsziget erdőségeit. Rövid erdei sétával jutunk el számtalan fürdésre alkalmas öbölhöz. Itt hihetetlenül zöld a tenger, és a lustábbak (vagy tehetősebbek) jachtokkal közelítik meg.  Kár kihagyni az erdei sétát ez is különleges élmény!
Hihetetlen, hogy a horvátok mindenhova utat építenek. Ha másképp nem, legalább az út szélét rakják ki kővel. Nagyon dolgos népség. Gyönyörű rendezett és tiszta az egész sziget, szeretik virágokkal díszíteni kertjeiket, ablakaikat. Mindenhol rend és tisztaság fogad, akárcsak az osztrákoknál, vagy a németeknél.



A sziget közepén található város a sziget fővárosa, tipikus középkori városka, fallal körülvéve. Kb. fél óra alatt körbe lehet járni, koros kőfalak, és szűk utcák között tekeregve különös hangulatba kerül az ember. A kikötő felőli oldalon számtalan jacht látványában gyönyörködhetünk. A téren kis bazárok kínálják portékájukat, vendéglők várják az éhes turistákat  (fejenként kb. 80-90 kunáért lehet vacsorázni),  vagy remek gyrost, hamburgert lehet kapni  a gyorsbüfében.

A város másik oldalán a tengerre, illetve a szemközti Kampor szigetre lehet rálátni. Fürdeni itt is lehet (hol nem?), bár a tenger mély és sziklás, a tenger közepén lóbálva a lábunkat bámultuk a parton a várat, és az azt körülvevő parkot.

A bejegyzés folytatása Rab városáról>>

Sokféle nép élt már itt a szigeten az illírektől kezdve ( i. e. 360) a római birodalmon át, volt a Bizánci birodalom része, a reneszánsz idején a Velencei Köztársasághoz tartozott, de csatolták az Osztrák - Magyar Monarchiához is, az  Olasz Királysághoz,  majd Jugoszlávia része lett.
Végül most Horvátországhoz tartozik, de minden nyáron turisták ezrei hódítják meg, hallani itt angol, német, magyar, horvát, olasz, lengyel, szlovák beszédet is. Ehhez képest a helyiek folyékonyan beszélnek... horvátul. Ezt azonban kompenzálják segítőkészségükkel, vendégszeretetükkel.
Egy üveg bor mellett mi is remekül eltársalogtunk házigazdáinkkal horvát-német-angol-magyar keverék nyelven. Megtudtuk például, hogy a téli időszakban alig van munkája az itt élő csaknem 9000 embernek. Házigazdáink télen kukoricát morzsolnak és békésen ücsörögnek a szobában, sok tennivalójuk nem marad nyugdíjas létükre. A völgyekben mindenféle megterem, szőlő, zöldség, dinnye, láttunk fügefát, cseresznyefát, gránátalma fát. A hegyoldalban kecskék és juhok legelnek. Az emberek azonban többnyire a turizmusból élnek. A fiatalok sokan elvándorolnak.
Hamar eltelt ez a hét, sokat beszélgettünk, olvastunk, pihentünk, remekül éreztük magunkat.

_______________________________________________________________________
Házigazdáink elérhetősége - hátha valakit érdekel, érdemes, csak jókat tudok mondani róluk:
Scerbe Andelo
Mundanije 92
51280 RAB
CROATIA
krisztina.scerbe@gmail.com

________________________________________________________________________
További bejegyzések:
Kamenjak - a kőrengeteg 
Rab városa - az igazgyöngy a kagylóban


Rab városa - az igazgyöngy a kagylóban


Rab szigetén legkorábban - tudomásunk szerint - az illírek éltek, tőlük foglalták el a rómaiak, Rab néven várost alapítottak a sziget közepén (i.e. 10. sz), mely  előretolt helyőrségként működött a számukra. Mindebből manapság nem sokat venni észre.
A városka főutcája négy román stílusú harangtornyot is érint. A legrégebbi a 11. században épült. Nekem nem sikerült mind a négyet egyetlen képen megjeleníteni, de láttam gyönyörű fotókat,  ahol a sziget és a város jelképeit egyetlen képen ábrázolták. Valószínű ott követtem el a hibát, hogy a város főteréről felfelé vezető lépcsősor tetején balra fordultam, a templomok felé, a jobbra irányt nem tartva olyan izgalmasnak. Aztán valahogy később is mindig kimaradt. Íme a négy torony békatávlatból:

A tornyokba rengeteg lépcsőn, némi kp. ellenében fel lehet mászni, valószínű gyönyörű a panoráma, mi valami miatt kihagytuk.
A város épp egy középkori fesztiválra készül(Rabske ferije). Ez egy háromnapos, középkori gyökerekkel rendelkező fesztivál. A sziget visszaröppen a múltba, Rab tele lesz középkorti kosztümökbe öltözött alakokkal, és lesz például egy látványos íjászverseny is. Na ezt is kihagytuk. 
Engem elbűvöltek a reneszánsz jellegű ablakok, mintha csak Velencében járnánk, annál is inkább, mivel a reneszánsz idején a sziget a Velencei Köztársasághoz tartozott. Szerencsére azonban ma már nem az olaszoké az adria-i városok. Azért szerencsére, mert így  az utcák, falvak sokkal rendezettebbek, és az árak is alacsonyabbak valamivel, mintha Olaszországban lennének.
Még a függöny színét is a leanderekhez igazították bizonyára :)





Reggeli város
Az óváros északi részén elhelyezkedő Komrčar park hangós kabócazizegéssel és árnyas fákkal járul hozzá a város hangulatához. Íme néhány különös alakzat.


És ismét a város déli oldala hihetetlen agavékkal, medvetalp kaktusszal borított meredek várfalai.

 

A város kikötője az ACI Marina lánc tagja, amely az ide érkező hajósoknak a minőségi szolgáltatások mellett modern felszereléseket is a rendelkezésükre bocsát. A város eltűnik a jachtrengeteg mögött.

________________________________________________________________________
További bejegyzések:
Kamenjak - a kőrengeteg 

Rab, a meglepetések szigete

Kamenjak - a kőrengeteg

Boreász  az északi és észak-keleti szelek királya egy sötét trákiai barlangban lakik. Ha jó kedve kerekedik előszedi hatalmas szélgyűjtő zsákját, és belezárja a rakoncátlankodó viharokat. De ha rossz kedve van! Főleg télen, kinyitja a zsákját, és a szárazföldről mind a tenger felé zúdítja a bezárt feldühödött éhes kiszáradt légáramlatokat. Na olyankor aztán nincs kegyelem! A szelek végigszágulgdanak a tengeren, felkorbácsolják a vizét, sós vizet permeteznek szanaszét a levegőben, felborogatják a hajókat is. Az Öregisten a bora elleni védelemül emelte Rab sziget északi oldalára a Kamenjak sziklás vonulatait. 
Nem sok minden terem itt meg, főleg éles, össze-vissza repedezett kövek borítják. 

Szemközt a Velebit vonulatai - Rab szigetét a Velebit öböl választja el a kontinenstől. A csúcsokon mint a tejszínhab ülnek meg a felhők.
A kirándulók a 406 m magas csúcson egy-egy kis kővárat emelnek. Körös-körül ezek csipkézik a hegygerincet.

Ide túracipő kell, mégpedig olyan, ami jól fogja a lábat! Strandpapucsban külön kihívás - mi először abban érkeztünk, zuhogó esőben, tomboló szélviharban kabát nélkül. Legnagyobb megdöbbenésünkre felfedeztük, hogy itt túraútvonal vezet végig a hegyen. Ösvény! Nem viccelek. Gondos kezek elpakolták az útból a nagyobb köveket, óvatosan kiegyenesítették a mélyedéseket apróbb kavicsokkal. Nem hittünk a szemünknek! A horvátok rendszerető népség.
Ha jól megnézed, ezen a képen látszik az "út".
El is határoztuk a lányommal, hogy bejárjuk a turistautat. Neki volt zárt cipője, nekem viszont kölcsön kellett kérni a fiam edzőcipőjét. Igaz, 4 számmal nagyobb, mint a lábam, de jó szorosra fűztem, és legalább nem érzem, ha véletlen belerúgok egy kőbe.
A szél behatol a kövek repedéseibe, besodor oda mindenféle porszemcséket, apró magvakat, és csodák csodája, a kőrengeteg kivirágzik!




Körös körül kb. derékmagasságig felrakott kőfalakat láttunk, illetve időnként rozsdás vaskerítéseket, valamint elhagyottnak tűnő vaskádakat. El nem tudtuk képzelni, hogy mi célt szolgálhatnak.
 
Aztán egyszerre csak megláttuk: birkák és kecskék legelésztek az elkerített részeken, pedig én azt hittem, itt semmi ehető nincs.



Azt hinné az ember, ez a föld megművelhetetlen, felásni sem lehet. Mégis az egyik helyen gyönyörűen megművelt zöldségeskertet találtunk. A hegy tetején épült panorámavendéglőhöz tartozott. A horvát ember szorgalma és elszántsága figyelemre méltó!
A bordó kádakban gyűjtik az esővizet. A földről egész biztos saját kezével egyenként távolíthatta el a gazda a köveket, abból épülhetett a kőkerítés. Csak ezután tudta felásni a földet.
A tájon ritka a fa, de azok szinte mindig különös formájúak.




1,5 órát bolyongtunk a kövek között, erősen próbára tette az összes láb- és farizmunkat, mindegyiket megmozgatta, még azokat is, amiknek a létezéséről nem is tudtunk. Ekkor megláttunk egy talpalatnyi füves részt. A birkabogyókat kicsit arrébb gurítottuk, pont elfértünk ketten a "pázsiton". Leheveredtünk, és gyönyörködtünk a tájban.
Erőkő

Lefelé az úton
___________________________________________________________________
További bejegyzések:

Rab városa - az igazgyöngy a kagylóban
Rab, a meglepetések szigete