Tavaly már többször is jártam ezen a helyen, most az volt a tervem, hogy megpróbálom a vízben álló fák kísérteties léggyökereit valami hatásos módon bemutatni. Ki is gondoltam, mely időpontban lennének ideálisak a fényviszonyok, de nem jött be igazán. Elszámoltam magam. Azért az ott készült 1-2 képet dokumentálom, a rend kedvéért.
 |
| Nagyon tetszik a kis halmok lágy hulláma, valamint az, ahogy a délutáni nap kiemeli a füvet, és az árnyékok erősítik a hullámzó hatást. |
 |
| Egy kis erdei romantika: a meténg kék virágai világítanak a borostyán levelei között, mindez hatalmas indák közé bújtatva. |
 |
| Íme a tó: sajnos a fele árnyékban volt,a másik felét ragyogóan sütötte a nap. A szél azonban nem rezdült, fantsztikusan tükröződik minden. Itt már sejtettem, hogy elszámoltam magam, nem jön be a tervem. |
 |
| Erős fény-árnyék különbségek között kellett fényképeznem. A szemközti fűzfa szinte lámpásként világított. |
 |
| Íme a cél, amiért jöttem. Valahogy azt képzeltem, hogy a késő délutáni nap épp a bizarr gyökereket fogja megvilágítani, de csalódnom kellett. Valószínű, sosem süt ide. |
 |
| Kárpótlásul a szomszédos kis tó kesze-kusza fáiban gyönyörködtem. |
 |
| Tavalyi elszáradt füveket teregetett ide a természet. A tavaly téli kép: >> |
 |
| Az erdő teteje késő délután. Ez alá már nem süt a nap. Szeretem ezt a kusza, vad, liános erdőt. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése