2013. augusztus 11., vasárnap

Varázslatos Tisza-tó

Magyarország "leg" helye a Tisza-tó. A legszebb, a legérdekesebb, legváltozatosabb, legmegnyugtatóbb, legszórakoztatóbb, legtöbb nyugalmat adó, legvarázslatosabb, a legjobban szeretem hely.
Kb. 8 éve fedeztem fel, azóta akármi is történt az életemben, itt békét és nyugalmat találtam, feltöltődtem. Ide jöttem meditálni, és gondolkodni, kikapcsolni, vagy problémákat megoldani, itt voltam nászúton, szóval a Tisza-tó számomra maga a boldogság.
Most úgy adódott, hogy egyedül jöttem le ide pár napra. Magányra vágytam. Terveim között alapvetően saját magam belső megfigyelése szerepelt, figyelem az érzéseimet, gondolataimat, mi jön fel bennem. Össze akartam fonódni a természettel. Persze 40 fokos nyár lévén a part tele volt emberekkel, de itt rengeteg hely van, ahova el lehet vonulni jó pár órára.

Nos úgy adódott, hogy sikerült a legnagyobb hőségben megérkeznem, úgy hogy rögtön a tiszafüredi szabad strandon kötöttem ki, beledobáltam magam a vízbe, majd egy távolabbi helyen egy árnyas fa tövében pihentettem a szemem az önfeledten szórakozó embertömegen.

 Itt rengeteg mindent lehet csinálni, nem úgy, mint  a Balatonon. Fürdésre talán a Balcsi tényleg alkalmasabb, de gyönyörű vízitúrák, madárlesek, erdei kalandparkok, vezetett tanösvények várják a látogatókat.
Hamarosan eluntam a nyüzsgést, irány a gát bicajjal! Nem volt hideg még most sem, a bicajon kellemesen hűsített a menetszél. A gáton nem volt egy lélek sem, nincs az az őrült, aki ilyenkor a tűző napon teker.
A gát melletti füves szakaszon a vesszős füzény gyönyörű rózsaszín virágai virítanak.
Amerre mentem, ott a Tiszát egy kis erdősáv választja el a gáttól. Benéztem a fák közé, ahol ezer szúnyog támadott meg rögtön, és millió helyen szívták a véremet, de azért sikerült néhány képet készítenem. A fák mögött ez a látvány tárult elém:
Félig kiszáradt holtág.
A zöld megnyugtató kavalkádja.
A kis tó tele volt madarakkal. Ez itt egy szürke gém. Békésen ácsorog a vízben. A fák tetején két kócsag ücsörgött, a vízinövényeken szárcsák szaladgáltak. Sajnos nagyon messze voltak, nem tudtam őket jól lencsevégre kapni, de a hangulat igazán idilli.
Vízipoloska a tó vizén. Vagy valamilyen egyéb vizimütymürüty.
Hamarosan elértem a tó végét, ahol a folyón komppal lehet átkelni A gyerekek vidáman ugrottam a kompról a vízbe.
Estére naplemente kenutúrát terveztem:
Mire véget ért a túra csaknem lement anap, azért még gyorsan felállítottam az állványt, hogy készítsek néhány képet a partról is a nap utolsó sugarairól. Mindezt még fürdőduhában. Nem kellett volna. Ahogy megálltam, a szúnyogok újra megtaláltak, ezer kín okozva nekem, miközben záridőt és kompozíciót állítottam. Így hát hamar befejeztem a fotózást, erre jobban fel kell készülni legközelebb!
Azt terveztem, éjszaka körbebiciklizem a tavat. El is indultam a sötétben a gáton. Hihetetlen tücsökciripelés töltötte be az estét. Az égen millió csillag, állítólag most halad el fölöttünk egy meteorraj, úgyhogy  hullócsillagok várhatók. Én mondjuk egyet sem láttam, de denevérek csapdostak körülöttem. A fényképezőm sajnos nem alkalmas ilyesmik fotózására, így ez a kép csak a fejemben él. De a tavat mégsem jártam körbe, elfáradtam, és eltettem magam másnapra. Napfelkelte fotózást terveztem, már ki is gondoltam a helyet, a másik oldalon Poroszlónál.
Folyt. köv....

3 megjegyzés:

  1. Irigyellek... A lehető legjobb hely az elvonulásra, a magányra. És a fotózásra is. Tényleg irigyellek, na.:)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó volt olvasni a történetedet és a fotók is remekül illusztrálják mindazt, amiről írsz. Mi az elmúlt évben jártunk a Tisza tónál, körbebringáztuk és eveztünk, a fotózásra sajnos nem sok lehetőségem volt, ezért még kedvesebbek most a képeid számomra! :)

    VálaszTörlés