Bölények helyett

Azt álmodtam, hogy kedvenc Beliczay-szigetem kiszáradt fákkal teli folyójának fái az árvíz miatt kidőltek. Álmomban kimentem lefotózni őket, de csak hatalmas busa fejű bölényeket találtam a kiszáradt folyóban, néhányuk felmászott a környező fákra. Amikor megpróbáltam lencsevégre kapni őket, eltűntek, helyettük egy kétgyermekes család jelent meg a színen, valamint óriási nyulak, akik átugráltak a gyerekek feje fölött.
Ezek után úgy éreztem, ha csak egy cseppnyi igazságtartalma is van az álmomnak, akkor érdemes kimennem (az árvíz óta nem tudtam megközelíteni a szigetet, ezerfejű szúnyogsárkány védte). Kicsit reménykedtem a bölényekben, hát még, ha fára másznak, igazi szenzáció lenne.

Nos a jó hír az, hogy a szúnyogok eltűntek. Bölényeknek azonban nyoma sincs.
Az árvíz jeleit több helyen is fel lehetett fedezni, bár az aljnövényzet szépen kizöldült, az út menti füvet levágták, mégis a fák törzsén és a leveleken még mindig vastagon állt a sár.

A fa tanúsága szerint nem is olyan rég embermagasságú volt itt a víz.

A folyó viszont csaknem kiszáradt. Egész a fák közé be tudtam sétálni.

 Itt néhol belesüppedtem azért a felázott talajba, ilyenkor ijedt békák ugrottak el leőlem, és néhány szúnyog startolt a kutyám felé.
A kiszáradt mederben a moszat és békanyál, valamint faháncsok képeztek különös alakzatokat.

A szokásos helyek most így néznek ki. ld a korábbi bejegyzést.

A szokásos helyek most így néznek ki. ld a korábbi bejegyzést.

A patak alján érdekes rajzolatok mutatkoznak.

A fák között komor a hangulat. Az árvízben megfulladt az aljnövényzet, és a belombosodott fák miatt nem tudnak megújulni.

Az erdőn kívül, a réteken azonban virágoznak a  növények, új zöldet hajtanak a füvek, a bokrok.

A szigeten most bokrokban nyílik a réti füzény.

Az óriás bocskorosgomba egyenes a fa közepére telepedett.

Összességében a szigetre a megújulás, és a sárral bevont levelek kettőssége jellemző. 

Folyt. köv.: Szél rajzolta táj