2017. szeptember 17., vasárnap

Pilisszentlászlótól Pilisszentlászlóig: Spartacus-ösvény és az Apátkúti-patak

Ezt a túrát idén többször is megtettem, hol egyedül, hol kisebb-nagyobb társasággal. Megunhatatlan!

Pilisszentlászlóról a  zöld jelzésen indulunk el. Elhaladunk a sportpálya mellett, s innen már földúton vezet végig a jelzés. Áprilisban az út mentén az őszi kikerics 20-30 centis levelei szegélyezik az utat, így már akkor elhatároztam, hogy visszajövök ide ősszel is, a kis lila virágokat bámulni. 
Kb. 40 perc sétával, és alig néhány 100 méter szintkülönbséggel a lovarda és hétvégi házak mellett elhaladva érjük el az erdő szélét, ahol két acsarkodó puli és egy teljesen indokolatlan műanyag törpe  enyhén mocskos Hófehérkével karöltve néz utánunk az erdőbe.
Innentől azonban igazán vadregényessé válik az út. Először egy sötét erdei úton, kacskaringós gyökerek között haladunk lefelé, majd hamarosan egy hétfejű (na jó csak háromfejű) tábla állja utunkat, és próbál elterelni az ösvényről. 
Ha legyőzve rémületünket mégis nekivágunk az útnak, nem fogjuk megbánni! 
A keskeny ösvényt a meredek hegyoldalba taposták egykoron a vadászok, alig pár éve lett jelölt turistaút.
A bejáratot egy magas sziklatorony őrzi, ami mellet ha rossz szándékú ember halad át, azonnal maga alá temeti!

Az erdő fái alagútként hajolnak fölénk, a mélyből vaddisznó csörtetés hallatszik, a magasban sas, vagy héja köröz.
Időnként kibukkan az út a fák hűvöséből. Ilyenkor érezhetően melegen süt a nap, a sziklák fokozottan verik vissza a hőt.

Bár még el sem lehet fáradni mire elérjük az első sziklaoldalt, mégis érdemes kicsit megpihenni a kövek tetején és elmerülni a táj szépségében. 
Egy helyen látni a Dunát, a hegyekkel körbezárt völgyből többszörösen felerősödve jut el hozzánk a madárfütty. Mintha a világ összes dalos pacsirtája, csalogánya, poszátája és egyéb énekes madara ide költözött volna és egyszerre kiálltja a világba, hogy élni jó!
 Tavasszal az utat számtalan virág és árvalányhaj szegélyezi.
Ősszel azonban néma csend borul a tájra. Csak a szél suhogását lehet hallani a fák között. Kicsit félelmetes is a tavaszi vidám hangulat után.  
Az erdő szélén álló bizarr törpétől kb 3,5 km az ösvény végén álló Jenő kunyhó, ahol akár éjszakázhatnánk is: van ágy, takaró, gyufa, ivóedény. 
Innen nem messze csodálatos őszi kikericses rét található, tavasszal itt virít a  sárga gyűszűvirág.
Egy meredek út visz lefelé az Apátkúti-patakhoz. Az út szélén hatalmas sziklatömbök, melyekbe a becsapódó kövek az egykori vulkáni tevékenység bizonyítékai, most a sziklatömbök tetejére való feljutást könnyítik meg. 
A völgyet elérve érdemes elmenni egész a Kaán-forrásig, ahol finom forrásvízzel tölthetjük meg a kulacsainkat. A patakot követve a piros jelzés vezet vissza Pilisszentlászlóra egy hűvös és gyönyörű szurdokvölgyön keresztül.
Bámulatos fák, és csodás erdő!
13 km kényelmes tempójú gyaloglás, gyönyörű és változatos erdő, kellemes pihenők, szemgyönyörködtető panoráma jellemzi ezt az utat.